hirdetés
hirdetés
2020. május. 28., csütörtök - Emil, Csanád.
hirdetés

Az elhízás megelőzése optimális táplálkozással és mozgással

A folyamatos vagy túlzott mértékű tápanyagfogyasztás arra serkenti a szervezetet, hogy az energiát zsír formában raktározza, ami elhízáshoz vezethet. A szerző az elhízás okait, a táplálkozási és genetikai tényezőket, a mozgásszegény életmódot és a lehetséges megoldásokat elemzi.

hirdetés

Hazánk felnőtt lakosságának több mint 60%-a túlsúlyos, 27%-a elhízott. Európa különböző országaiban a felnőttek 30-80%-a túlsúlyos, összességében pedig a világon a túlsúlyos emberek száma több mint 700 millióra tehető. Az elhízás főbb tünetei a túlzott mértékű zsírraktározás, ami a testtömeg kóros megnövekedését eredményezi, melynek szövődményeként megnő az olyan betegségek valószínűsége, mint a szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, bizonyos daganatos betegségek, májbetegségek, csontritkulás, alvási zavarok, asztma, II-es típusú diabetes, vagy a mozgásszervi betegségek.

Az elhízás (kövérség, obezitás) során túlzottan sok zsír rakódik le a különböző szervekbe, amely gátolhatja azok működését, ennek következtében káros lehet az egészségre, csökkenti a várható élettartamot, és súlyos egészségkárosodáshoz is vezethet. Az elhízás osztályozása a felnőtteknél a testtömegindex (TTI) alapján történik, mely definíció szerint a kg-ban kifejezett testtömeg és a méterben kifejezett testmagasság négyzetének a hányadosa. Mértékegysége kg/m2. Az ember elhízottságának megítélésénél figyelembe veszik még a zsíreloszlást, a derék és a csípő arányát, és az izom- és csonttömeget is. Amennyiben a TTI 18,5-nél kevesebb, akkor soványságról beszélünk, ha 18,5-24,9 közötti akkor normális a testtömeg, 25,0-29,9 között túlsúlyos az egyén, 30,0-34,9 között enyhe, elsőfokú az elhízás, 35,0-39,9 között másodfokú, középsúlyos az elhízás, 40,0 fölött pedig harmadfokú, súlyos elhízás esete áll fenn.

Egyes szervezetek még további kategóriákat is meghatároztak, mely szerint 40,0-49,9 között morbid elhízás, 50,0 fölött pedig szuper elhízás csoportba sorolják az egyéneket. A kategóriák országonként, népcsoportonként is változhatnak, ezért Japánban a 25,0 TTI fölötti, Kínában pedig a 28 TTI fölötti érték számít elhízásnak.

Az elhízás hátterében olyan genetikai, idegrendszeri, hormonális és anyagcsere folyamatok rendellenes működése áll, amelyek a szervezet energia egyensúlyának módosulását okozhatják. Ezek a folyamatok összességében növelik a táplálékfelvételt, csökkentik az energia leadást, ami előbb-utóbb zsírraktározást eredményez. Az elhízott emberek több energiát fogyasztanak testük biokémiai- élettani folyamatai során, mint a normál testtömegűek, amelyeket csak fokozott táplálék (energia) felvétellel tudnak kielégíteni.

Az elhízás megelőzésének, illetve kezelésének alapvető elemei az alacsony energiatartalmú étrend és a fokozott energialeadás, amit csak mozgás útján lehet megvalósítani. Az étrend során mellőzni kell az energiában gazdag, magas zsír- és szénhidráttartalmú ételeket, fokozni kell a rostban és fehérjében gazdag, optimális vitamin és ásványianyag tartalmú ételek fogyasztását,; alkalmazhatók még étvágycsökkentő és a zsírlerakodást gátló gyógyszerek is, és ha mindez nem segít, akkor jöhet a gyomortérfogat és a bélhosszúság csökkentés, melyet követően előbb jelentkezik a jóllakottsági érzés, így csökken a tápanyagfelvétel.

Magyarországon az átlagos várható élettartam 71-72 év közöttire tehető, mely lényegesen elmarad a japánokétól, a franciákétól és az olaszokétól, ami főként az elhízásnak, a jelentős túlsúlynak köszönhető. Amennyiben a TTI és a várható életktartam kapcsolatát vizsgáljuk megállapítható, hogy a 20-25 kg/m2 TTI közötti emberek élnek a legtovább, és akármilyen irányban távolodunk ettől az értéktől, az életkor, különösen a magasabb kategóriákban, jelentősen csökken. A 30-35 közötti TTI-ű emberek 3-4 évvel, míg a 40 fölöttiek akár 10 évvel is korábban halnak meg. A legszorosabb összefüggés a 2-es típusú diabetes és az elhízás között áll fenn, hisz a cukorbetegek 60-80%-ánál a betegség hátterében az elhízás áll. Az elhízás és a vele kapcsolatos betegségek irodalma könyvtárnyi, ezért ebben az összeállításban az elhízás okairól, és azokról a táplálkozási módokról szeretnék beszámolni, melyek megakadályozhatják, illetve visszafordíthatják ezt a folyamatot.

A szakirodalomból egyértelműen látszik, hogy az elhízás legfőbb oka a túlzott tápanyagfogyasztás, a túlzott energiabevitel és a mozgáshiányos életmód. Az elhízás tömegessé válásához hozzájárulhat a nem elegendő alvás, a lipidanyagcsere zavara, a környezet hőmérsékletének a megváltozása, a dohányzás csökkentése, a tömeggyarapodást okozó gyógyszerek fogyasztása, a nagyobb testtömegű csoportok arányának növekedése (az USA-ban az elhízás különösen az afro-amerikaikat veszélyezteti), az idősebb szülőktől származó gyerekek száma, a generációkon átívelő epigenetikai hatások, a magasabb TTI természetes szelekciója és a testtömeg alapján történő párválasztás, amely növeli a genetikai varianciát a populációban. A felsorolt tényezők hatása az elhízásra tudományosan bizonyított, azonban legnagyobb hatása, ugyancsak bizonyítottan, az energiabevitelnek és a mozgásnak van.

Az utóbbi években az emberek életszínvonalának emelkedésével a napi energiabevitel az európai országok kivételével az egész világon nőtt. Az Amerikai Egyesült Államokban naponta meghaladta a 15 000 kJ-t, Európában ez az érték 14 000 kJ körül alakul, Ázsia fejlettebb országaiban 11 000 kJ, Afrika legszegényebb vidékein pedig alig éri el a 9 000 kJ-t. A kutatások szerint ezekben az országokban egyértelmű az összefüggés az elhízás és a fogyasztott energia mennyisége között.

Az elhízásért elsősorban a feldolgozott élelmiszerek, a cukrok és a keményítő felelnek. A cukrokat a szervezet nagyon könnyen át tudja alakítani glükózzá vagy fruktózzá, a keményítő lebontásának végterméke pedig pár enzimes reakció segítségével ugyancsak glükóz. A glükózt a szervezet glikogénné alakítja, melyet főként a májban és az izmokban raktároz, amelyből fokozott fizikai tevékenység közben, vagy az éhezés során felszabadul a glükóz, ami azonnal felhasználható energiává alakul a szervezetben. Ha az izom dolgozik, a glikogénraktárak folyamatosan ürülnek és újra töltődnek. Amennyiben nincs fizikai megterhelés, az izom nem dolgozik, de ha az energiabevitel továbbra is folyamatos – mivel az izmok és a máj glikogénraktározó képessége véges –, a glikogén raktárak megteltek, a vér cukorszintje megemelkedik, a hasnyálmirigy sok inzulint termel, a sejtek cukorfelvétele fokozódik, a szénhidrátok – biológiai folyamatokon keresztül – zsírrá alakulnak a szervezetben, ami különböző helyeken raktározódik.

A statisztikai adatok szerint a megnövekedett energiabevitel a túlzott szénhidrátfogyasztás, és nem a zsírfogyasztás következménye. Az emberek többsége szereti az édes ízt, az édes élelmiszereket, könnyen hozzájut a magas szénhidráttartalmú édesített italokhoz, a magas keményítő tartalmú chipsekhez, amelyek az elhízás legfőbb okozói. Sokan bűnösnek tartják még az iskolai büfék kínálatát – ahol sok édes ital, cukorka, csokoládé és chips elérhető – és a gyorséttermeket, ahol a magas feldolgozottságú, könnyen emészthető és hasznosuló, ezért elhízást okozó ételekhez juthatnak hozzá az emberek. A fejlődő mezőgazdaság és az állami támogatások olcsóvá tették a nagy energiatartalmú termékek előállítását, ezzel ellentétben a zöldségek és a gyümölcsök, a sovány húsok, a tej és tejtermékek, valamint a tojás ára viszonylag magas szinten maradt, ami ösztönözte a fogyasztókat a nagy energiatartalmú élelmiszerek fogyasztására.

Az elhízás okainak tárgyalása során az élelmiszer-fogyasztás és az energiabevitel mellett természetesen figyelemmel kell lenni a genetika szerepére is. A vizsgálatok az ember esetében 41 olyan génszakaszt találtak, amelyek kapcsolatba hozhatók az elhízással. Azoknál az embereknél, akik hordozzák e gének egy részét, lényegesen nagyobb az elhízás veszélye, és a testtömegük is nagyobb a hasonló géneket nem hordozó társaiknál. Lényeges szerepet tölthet be az elhízás folyamatában, hogy a zsírszövetben termelődik-e elegendő leptin, mely a köztiagy segítségével szabályozza a test zsírtartalmát, ezen keresztül a táplálékfelvételt is. Amennyiben nem termelődik kellő mennyiségben, az elhízáshoz vezethet.

A gének jelentőségére világít rá az a kutatási eredmény is, mely szerint két elhízott szülőnek 80%-os eséllyel lesz szintén elhízott gyermeke, míg ez az arány a normál szülők esetében 10%. Említésre méltó az evolúciós hatás is, mely szerint az emberiség története során többször voltak ínséges időszakok, amikor az emberek közül csak azok élték túl az éhezést, akik kellő energiatartalékkal rendelkeztek, a soványaknak pedig esélyük sem volt a túlélésre. Ami az evolúció során akkor előny volt, az manapság, amikor az emberek nagyobb részének nem kell aggódnia a táplálékhiány miatt, hátránnyá vált, mert a túlzott tápanyagellátás elhízáshoz vezethet.

Végezetül célszerű megemlíteni az elhízás okaként a megváltozott életkörülményeket. Ma az emberek jó része nem végez fizikai munkát, hisz azt elvégzik a gépek, szabadidejének jelentős részét vagy a televízió vagy a számítógép előtt tölti, ahelyett, hogy az aktív sportolással egybekötött pihenést választaná. Amennyiben a szervezet nincs kitéve fizikai igénybevételnek, a tápanyagellátás pedig túlzott, az egyenes utat jelent az elhízáshoz.

 

A publikáció a Norbi Update Lowcarb Zrt. támogatásával jött létre.

 

Dr. Csapó János, Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszer-tudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Élelmiszertechnológiai Intézet
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 10,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés