hirdetés
hirdetés
2021. december. 04., szombat - Borbála, Barbara.
hirdetés

Az antibiotikum által okozott hasmenés (AAD) kezelése

Az antibiotikumok baktériumok, gombák, vagy laboratóriumilag szintetikusan előállított vegyületek, amelyek egyéb baktériumok elszaporodását gátolják, elpusztítják. Az antibiotikum az infekció elleni küzdelemben a leghatásosabb és egyik legfontosabb gyógyszereink egyike, azonban alkalmazásával együtt jár, hogy nem csak a betegségért felelős kórokozót pusztítja el, hanem mindazokat a szervezet számára igen fontos baktériumokat is, amelyek létfontosságúak, és mindennapi életünkben szükségesek. Ide tartozik a testünk részévé vált mikroflóra, például a bélrendszer apathogen baktérium- koloniája.

Ismert tény, hogy a bélflóra az autochton és tranziens baktériumok között dinamikus egyensúlyt tart fent. A mikroflóra mennyisége a bélrendszerben 102 - 1011/székletgramm (gyomortól a vastagbélig haladva log. mértékben) és számos feladatot lát el. Ezek közé tartozik az exogén kórokozók eltávolítása, a savanyú vegyhatás fenntartása, ami megakadályozza az ammóniaképződést, a putrifikációt és lehetővé teszi megfelelő enzimek működését, a maradvány tápanyagok feldolgozását, az abból származó víz, zsírsavak, gáz visszaszívódását, hozzájárul a perisztaltika koordinációjához és immunkompetens anyagok létrejöttéhez. Az antibiotikumok az emésztő-szervrendszer bármely részén megzavarják a bélflóra összetételét, működését, és kedvezőtlen változásokat idéznek elő. Úgynevezett dysbacteriosis jön létre, ami az ökoszisztéma felborulásához, és az említett funkciók következményes károsodásához vezet.

Antibiotikumok és az AAD

A populáció antibiotikus kezelése még ma is igen elterjedt. Leggyakrabban felső légúti betegségek, mint tonsillitis, pharinghitis, otitis media, bronchitis, bronchopneumonia, húgyúti infekció miatt kerül sor alkalmazásukra, de vírusfertőzések bakteriális felülfertőzésének veszélye miatt is javasolják adásukat. A gyermekek becslések szerint 3-szor annyi antibiotikumot kapnak, mint a felnőttek.  Az AAD (antibiotic associated diarrhoea) kialakulásának veszélye életkorfüggő. Minél kisebb a gyermek, annál gyakoribb és elhúzódóbb ez a mellékhatás, míg Turk szerint 2 éves életkor alatt a gyakoriság 18%, 2-7 év között már csak 4%, 7 év felett 2%. Az öregedés kapcsán a prevalencia fordítottan alakul. Az AAD főként az idős, beteg egyéneket érinti, a fiatal és középkorú populációban az enteralis tünetek legfeljebb pár kellemetlen napot idéznek elő, az elhúzódó tünetek enyhébb: egy-egy laza széklet ürítésében, haspuffadásban nyilvánulnak meg. Az AAD gyakorisága az újabb felmérések szerint 11-40% között változik.

 Az AAD kórlefolyása az antibiotikum hatásspektrumától függ, leginkább a széles spektrumú, Gram-negatív kórokozókra ható szereknél jelentkezik, amelyek között vezet az Amoxicillin /clavulansav, a makrolid család, kevésbé  kifejezett az aminoglikozidok és cephalosorinok esetén. Az AAD tüneteire természetesen egyéb tényezők is hatást gyakorolnak: a beteg részéről életkora, általános állapota, kórtörténete, megbetegedéseinek gyakorisága, társbetegségei, azok krónikus fennállása, a jelen kórkép súlyossága, az immunstátus. A kórházi körülmények közül, a hospitalizálás időtartama, a sebészeti és egyéb műszeres beavatkozások száma, a tartós katéterek, a táplálkozás, enterális táplálás alkalmazása döntő fontosságú. A tünetek kibontakozását a gyógyszeres kezelés részéről az antibiotikumok száma, az említett hatásspektrum, az alkalmazás időtartama, ismétlése, az adjuváns gyógyszerek típusa, száma is befolyásolja. A széles spektrumú antibiotikumok az apathogen bélbaktériumok részleges kipusztítását követően Staphylococcus-, Klebsiella-, C. perfringens-, és egyes Salmonella törzsek elszaporodásához, gombaszepszishez vezethetnek és gyakorta Clostridium difficile túlnövekedést okoznak, amely már súlyos megbetegedést idéz elő.

A Clostridium difficile 1978 óta ismert, anaerob, spóraképző baktérium, az AAD 10-25 százalékáért felelős. Két toxint is termel (A, B), amelyek nyálkahártya károsodást, kifejezett, súlyos esetben álhártyás gyulladást okoznak. A pseudomembranosus colitis súlyos állapot, műtéti megoldást, intenzív kezelést igényelhet, nemritkán letális kimenetelű. A Clostridium difficile fertőzés sokszor több hónapig is eltart, recidívákra hajlamos.

A probiotikumok és az AAD

Mivel az antibiotikus terápia által okozott hasmenést többnyire a bélflóra egyensúlyának megbomlása eredményezi a terápia középpontjában a normális bélmilliő visszaállítása áll, amely az élő, apathogén mikroorganizmusokkal, a terápiás hatású probiotikumokkal lehetővé válik. Az enyhébb esetekben ezt számos probiotium segíti elő: a Bacillus clausii L. acidophilus, L. casei, L. bulgaricus, Bifidobaktérium bifidum,  B. longum, Enterococcus faecium mono- és kombinált terápia formában. A Clostridium difficile visszaszorítása kombinált antibiotikus kezelést és a muticentrikus tanulmányok, Cochrane adatbázis szerint is leghatékonyabbnak tartott Saccharomyces boulardi bevetését indokolja. A Saccharomyces boulardii gyümölcsökből eredő trópusi gombafajta, amit elsőként 1923-ban Henry Boulard francia kutató Indokinában izolált lychee és mangóhéjból. A tudós azt is megfigyelte, hogy ez a gombafajta képes a bélcsatorna bakteriális egyensúlyának megőrzésére, helyreállítására, azaz probiotikus tulajdonságokkal rendelkezik. A távolkeleti emberek előszeretettel rágták a gyümölcshéjakat kolerás tüneteik enyhítése céljából. Ma már tudjuk, hogy enne hatása a só és vízháztartás, azaz az akut enterális tünetek javulásában nyilvánult meg. Ma a S. boulardii az egyik leghatásosabb és biztonságosabb probiotikum a Clostridium difficile fertőzésben.

Az antibiotikumok által okozott hasmenés enyhébb estekben a bélflóra egyensúlyi állapotának átmeneti zavarából fakad. Ezt az állapotot a probiotikus készítmények és a probiotikus tartalommal rendelkező élelmiszerek is helyreállíthatják. Megfelelő minőségű és mennyiségű probiotikum  (≥ 5 billió cfu/nap) a dinamikus rendszert a szokásos kerékvágásba tereli. A S. boulardii kiirtása más nehezebb feladat elé állítja az orvos, amelynek célja a panaszok megszüntetése, a recidívák és végveszélyben a széklet transzplantáció elkerülése. Az elsődleges prevenció pedig a feleslegesen adott antibiotikus kezelések kiiktatásában rejlik.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline)
Olvasói vélemény: 5,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés