hirdetés
hirdetés

Az alemtuzumab tartósan kivédi az SM-betegek állapotromlását

Alemtuzumab-kezeléssel hosszú távon megállítható a sclerosis multiplexben szenvedők állapotromlása. Az ezt igazoló vizsgálatban a betegek 70 százaléka nem szorult újabb terápiára a kétéves követés alatt.

hirdetés

A Sanofi-Aventis leányvállalata, a Genzyme a European Committee for Research and Treatment in Multiple Sclerosis (ECTRIMS) éves konferenciáján (Boston, 2014. szeptember 10–13.) számolt be a sclerosis multiplex (SM) alemtuzumab-kezelésével kapcsolatos két döntő fontosságú tanulmány kiterjesztett vizsgálatának kedvező eredményeiről. A kétéves adatgyűjtés alapján végzett időközi elemzés azt jelzi, hogy az alemtuzumab (Lemtrada) hosszú távon megfékezi az SM-betegek állapotromlását.

A véletlen besorolásos, III. fázisú CARE-MS I és CARE-MS II tanulmányok közös kiterjesztett vizsgálatában a két alapvizsgálat csaknem minden betege (> 90 százalék) részt vett. Az alemtuzumab SM-beli hatásosságát igazoló két döntő jelentőségű vizsgálatban a béta-1a-interferon- (Rebif®) kezeléssel hasonlították össze a biológiai terápiát relapszáló-remittáló sclerosis multiplexben szenvedő betegek körében. A CARE-MS I résztvevői (n=581) korábban nem részesültek kezelésben, míg a CARE-MS II betegeinél (n=657) a korábbi terápia mellett progrediált a betegség.

A CARE-MS vizsgálatokban a betegek két kezelési ciklusban kapták az alemtuzumabot napi 12 mg-os adagban, intravénás infúzióban: a vizsgálat kezdetén öt egymás utáni napon, majd 12 hónappal később 3 három egymást követő napon. A CARE-MS I  során az alemtuzumab szignifikánsan eredményesebben csökkentette a relapszusok gyakoriságát, mint a béta-1a-interferon: az alemtuzumab mellett a betegek 22 százalékánál, az interferon mellett 40 százalékuknál jelentkezett relapszus, ami azt jelzi, hogy az alemtuzumab 55 százalékkal hatásosabb e téren, mint a hagyományos kezelés. A kétéves követés alatt az alemtuzumab-ág betegeinek 78 százaléka relapszusmentesnek mutatkozott, míg az interferon alkalmazásakor ugyanez az arány 59 százalék volt. Progresszió az alemtuzumab ágán 8 százalékos, az interferonkezelés mellett 11 százalékos gyakorisággal következett be.

A CARE-MS II  betegei körében az alemtuzumab nemcsak a relapszusok gyakorisága, hanem a progresszió lassítása terén is szignifikánsan hatásosabbnak mutatkozott a béta-1a-interferonnál. Az alemtuzumab-terápia során a betegek 35 százalékánál, az interferon alkalmazásakor 51 százalékos gyakorisággal észleltek relapszust, ami alapján az alemtuzumab 49 százalékkal hatásosabb a hagyományos kezelésnél. A kétéves követés alatt mindvégig relapszusmentes betegek aránya az alemtuzumab ágán 65 százaléknak, az interferon ágán 47 százaléknak adódott. Progresszió az alemtuzumabbal kezelt csoport 13 százalékánál, az interferonkezelés mellett 20 százalékos gyakorisággal következett be, tehát az alemtuzumab 42 százalékkal csökkenti a progresszió esélyét az interferonhoz képest.

A kiterjesztett vizsgálatban az újabb kétévnyi követés alatt összességében hasonló arányban jelentkezett relapszus, mint az eredeti tanulmányokban: a CARE-MS I-ből átsorolt betegek 14, a CARE-MS II résztvevőinek 23 százalékánál évente. A negyedik év végén a fizikai korlátozottságot leíró EDSS-pontszám (Expanded Disability Status Scale) alapján a CARE-MS I betegeinek 74 százalékánál, a CARE-MS II betegeinek 66 százalékánál igazolódott állapotjavulás vagy állapotstabilizálódás. A megfigyelés negyedik évében 83, illetve 76 százalékot tett ki azok aránya, akiknél legalább hat hónapon át nem történt kedvezőtlen változás. Összességében a vizsgálati alanyok 70 százaléka nem szorult újabb kezelésre a korábbi kétszeri alemtuzumab-terápia után. (A protokoll újabb alemtuzumab-terápiát engedélyezett, ha legalább egyszer relapszus jelentkezett, illetve ha legalább két agyi vagy gerincvelői lézió növekedését vagy két új lézió kialakulását észlelték.)

Nemkívánatos hatások

Az alemtuzumab-kezelés leggyakoribb nemkívánatos hatásai az infúziós alkalmazással állnak összefüggésben (a beadás alatt vagy 24 órán belül lépnek fel, jellemzően az infúzió közbeni citokinfelszabadulás miatt). Ilyenek a fejfájás, a bőrkiütések/csalánkiütés, a bőrviszketés, a bőrpír, a láz, a hidegrázás, az émelygés, a hasmenés, a fáradtságérzés, az álmatlanság, a szédülés. A CARE-MS vizsgálatokban a betegek 90 százalékánál léptek fel ilyen tünetek, többnyire enyhe–középsúlyos formában. Fertőzéses szövődmény (enyhe–középsúlyos) a CARE-MS I. során 77, a CARE-MS II. tanulmányban 67 százalékos gyakorisággal fordult elő (az interferon ágán pedig 66, illetve 45 százalékos gyakorisággal). Autoimmun eredetű pajzsmirigybetegség a páciensek 16–18 százalékánál alakult ki, míg immunmediált trombocitopéniás purpurát (ITP) mindkét vizsgálatban a betegek 1 százalékánál észleltek. A kiterjesztett vizsgálatban újabb kockázatra nem derült fény. A kétéves követés alatt két beteg hunyt el, egyikük szepszisben, másikuk a kezeléstől független ok miatt. A teljes négyéves időszakban az ITP incidenciája megközelítette a 2 százalékot, ez azonban a megfelelő kezelésre enyhült.

Az újabb vizsgálati eredmények alátámasztják az alemtuzumab hosszú távú hatásosságát, és azt jelzik, hogy a biológiai terápia számottevően átformálhatja az SM-betegek ellátását – nyilatkozta dr. David Meeker, a Genzyme elnök-vezérigazgatója. Szakmai szemmel rendkívül biztató azt látni, hogy a hatás tartós és a nemkívánatos hatások is kezelhetőek – tette hozzá. Az alemtuzumab-kezelés legsúlyosabb mellékhatása, az immunmediált trombocitopénia az eredeti két vizsgálat betegeinek 2 százalékánál fordult elő, és minden esetben jól reagált a kezelésre. A lehetséges autoimmun mellékhatások és a súlyos fertőzéses szövődmények korai felismerését és ellátását a gyártó átfogó kockázatkezelési stratégia kidolgozásával segíti.

Az alemtuzumab rekombináns, humanizált monoklonális antitest, amely szelektíven kötődik a T- és B-limfociták CD52-es felszíni antigénjéhez. Ezzel jelentősen csökkenti a keringésbeli T- és B-sejtek számát, amik a feltételezések szerint felelősek az SM-re jellemző demielinizációhoz vezető gyulladásos folyamatokért. Röviddel az alemtuzumab akut gyulladáscsökkentő hatásának megjelenése után a keringésből kivonódott immunsejtek helyét olyan T- és B-sejtek veszik át, amelyek feltehetően az SM aktivitásának visszaszorításában is részt vesznek.

Az alemtuzumabot Lemtrada néven tavaly ősszel hagyta jóvá az Európai Unió gyógyszertörzskönyvező hatósága (EMA) a sclerosis multiplex kezelésére. Előiratán fordított fekete háromszög jelzi, hogy a készítmény fokozott felügyelet alatt áll, azaz a törzskönyvező hatóságok a gyógyszer biológiai támadáspontja miatt a forgalomba hozatalt követően kiemelt figyelmet fordítanak a biztonságosság monitorozására. Az Unión kívül Ausztráliában, Kanadában, illetve Közép- és Dél-Amerika több országában (Mexikó, Guatemala, Brazília, Argentina, Chile) is engedélyezett az alemtuzumab az SM-betegek ellátásában. Az Egyesült Államok gyógyszer-felügyeleti hatósága (FDA) egyelőre nem hagyta jóvá a szer ilyen indikációban történő alkalmazását: tavaly év végén biztonsági aggályok miatt elutasította az ez iránti kérelmet, jóllehet az alemtuzumab egy másik készítménye (Campath®) más adagolási sémával már több mint egy évtizede forgalomban van a B-sejtes krónikus limfoid leukémia kezelésére. Az alemtuzumab SM-beli alkalmazását közel 1500 beteg részvételével gyűjtött klinikai tapasztalat és mintegy 5400 betegévnyi követés adatai támasztják alá.

Dr. B. D.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés