hirdetés
hirdetés

Antihisztaminok mint tumorgátlók?

Egy közelmúltbeli vizsgálat eredményei szerint az antihisztamin szerek daganatellenes hatást fejthetnek ki azáltal, hogy gátolják az úgynevezett mieloid eredetű szuppresszor (MESZ-) sejtek aktivitását, amelyek a tumorsejtek immunválasz előli kitérését segítik.

hirdetés

A The Journal of Leukocyte Biology című rangos nemzetközi folyóirat nemrég érdekes tanulmányt közölt a szisztémás antihisztaminok lehetséges tumorgátló hatásáról. A richmondi Virginia Commonwealth University tíztagú kutatócsoportja az úgynevezett mieloid eredetű szuppresszor (MESZ-) sejtek működését vizsgálta egérkísérletben.

A néhány éve ismert MESZ-sejtpopuláció a mieloid hemopoetikus prekurzorsejtekből képződő, éretlen stádiumban megrekedt sejtek összessége. A MESZ-sejtek „monocitaszerű” és „granulocitaszerű” fenotípussal, illetve morfológiai tulajdonságokkal rendelkeznek, és képesek a T-sejtválasz aktív gátlására. Kis számban az egészséges szervezetben is előfordulnak, jellemzően azonban patológiás körülmények között (például daganatos betegségekben, infekciók, szepszis, trauma, graft-versus-host reakció, autoimmun kórképek esetén) termelődnek nagy mennyiségben. Szerepük ellentmondásos, hiszen amíg az autoimmun kórképekben előnyös a MESZ-sejtek autoreaktív T-sejtek ellen irányuló immunszuppresszív hatása, addig a daganatos betegségekben jelenlétük kifejezetten káros, mivel a tumorsejteknek az immunválasz előli kitérését segíti.1 Leírták továbbá, hogy a hízósejtek a bennük termelődő hisztamin révén fontos szerepet játszanak a MESZ-sejtek működésének szabályozásában. A granulocitaszerű MESZ-sejtek a kórokozók elleni immunvédekezést, a monocitaszerű MESZ-sejtek pedig a daganatok progresszióját segítik, hízósejtek hiányában azonban mindkét típusú sejtaktivitás megszűnik.2

Dr. Daniel H. Conrad és munkatársai első lépésben sejttenyészeten igazolták, hogy a hisztaminreceptorok mindhárom típusát expresszáló MESZ-sejtek túlélését és proliferációját gátolják a H1- és H2-receptor-antagonista antihisztaminok. Ezután egérkísérletben bizonyították, hogy e hatás in vivo is megjelenik. Egerek egy csoportját erős allergiás reakciót kiváltó bélféreggel fertőzték, majd MESZ-sejtekkel és antihisztaminnal (cetirizinnel vagy cimetidinnel) kezelték, és a fertőzéssel szembeni védekezés elégtelen voltát figyelték meg. Daganatos egereket MESZ-sejtekkel és antihisztaminnal (cimetidinnel) kezelve szintén azt tapasztalták, hogy a MESZ-sejtek által előidézett fokozott tumornövekedés és áttétképzés a cimetidin jelenlétében elmarad. Allergiás betegek és egészséges önkéntesek vérmintáinak vizsgálatával azt is sikerült igazolniuk, hogy az allergiások keringésében jóval nagyobb arányban vannak jelen MESZ-sejtek, mint a nem allergiásokéban. Ezen belül is a monocitaszerű MESZ-sejtek fokozott termelődése trendszerűen, a granulocitaszerű MESZ-sejteké viszont szignifikánsan felülmúlta az egészségesek vérmintáiban mérhető szintet.

Ezek az eredmények egyértelműen alátámasztják, hogy a hízósejtek és a belőlük felszabaduló hisztamin döntő fontosságúak a MESZ-sejtek közvetítette immunszabályozáshoz, és e kapcsolatnak akár terápiás jelentősége is lehet. Noha a felfedezés újszerű jellege miatt maguk a kutatók is mértékletességre intenek a következtetések levonásakor, a téma további vizsgálatát mindenképpen célszerűnek tartják. Munkájukról Dr. John Wherry, a Journal of Leukocyte Biology helyettes szerkesztője is elismerően nyilatkozott. „Távol állunk még attól, hogy daganatprevenciós céllal javasoljuk az antihisztaminok alkalmazását, ám minél többet tudunk meg a MESZ-sejtekről és ezek működéséről, annál inkább az érdeklődés középpontjába kerülhet e sejtpopuláció mint lehetséges immunterápiás célpont a daganatos betegségek terápiájában” – véli.

 

Van hasonló példa

Nem ez lenne az első eset, hogy egy régóta alkalmazott gyógyszercsoportról kiderül: tumorellenes hatása lehet. A 2-es típusú cukorbetegség terápiájában évtizedek óta elterjedten alkalmazott metforminról például az utóbbi években írták le, hogy mintegy 30 százalékkal csökkenti a daganatos betegségek teljes élettartamra vonatkozó kockázatát. Az erre utaló epidemiológiai vizsgálati adatokat azóta prekilinikai és klinikai adatok is alátámasztani látszanak. Azt, hogy az antihisztaminok esetében is igazolódik-e a rákkockázatot csökkentő hatás, csak hosszas és célzott kutatások dönthetik el. Egy 2011-ben publikált tanulmányban az asztemizolról írták le, hogy egy bizonyos fehérjecsalád (Eag1) és egy specifikus, úgynevezett Erg-káliumcsatorna blokkolása útján gátolja az ilyen proteineket expresszáló daganatsejtek proliferációját.

Források:

1. Kurkó J et al. Myeloid eredetű szuppresszor sejtek: jellemzőik és szerepük autoimmun és egyéb kórképekben. Immunológiai Szemle. 2012;4:4–13. (Abstract)

2. Martin RK et al. Mast cell histamine promotes the immunoregulatory activity of myeloid-derived suppressor cells. J Leukoc Biol. 2014;96(1):151–159.

Dr. B. D.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés