hirdetés
hirdetés

Antidepresszív kezelés: európai trendek

Kulturális és gazdasági jellemzők befolyásolják az európai lakosság antidepresszív kezelési trendjeit: a mentális zavarok társadalmi megítélése és az egészségügyi ráfordítások mértéke a fő meghatározó tényezők.

hirdetés

Az affektív zavarok előfordulási aránya nem mutat jelentős országonkénti különbségeket, az antidepresszív kezelés gyakoriságában mégis jelentős eltérések fedezhetők fel az európai lakosság körében. Egy, a British Journal of Psychiatry című, rangos nemzetközi folyóiratban közzétett friss tanulmány szerint a jelenség magyarázata – legalábbis részben – a mentális zavarok társadalmi megítélésében és az egészségügyi ráfordítások mértékében keresendő.

A King's College London kutatói által végzett tanulmány alapjául a 2010. évi Eurobarometer felmérés adatai szolgáltak, amelyek 27 európai ország átlagpopulációjának kikérdezésével informálnak az antidepresszív kezelés gyakoriságáról és a gyógyszerszedési szokásokról. A kutatók az így nyert adatokat összevetették az egyes európai országok egészségügyi ráfordításának mértékével és az adott ország lakosságának a mentális betegségekről alkotott általános nézeteivel.

A 26 800 válaszadó között 1995-en (7,4 százalék) voltak olyanok, akik a megelőző év során bármikor szedtek antidepresszívumot, és ez utóbbiak körében 1154-en (4,3 százalék) voltak rendszeres gyógyszerszedők. Ahogy az várható volt, az antidepresszív kezelés gyakorisága jelentős országonkénti különbségeket mutat: amíg a gyakorisági sorban első helyen álló Portugáliában a lakosság 16 százaléka szedett ilyen típusú gyógyszereket a felmérést megelőző év során, addig az Egyesült Királyság lakosainak 9 százaléka, Görögországban pedig mindössze a lakosság 3 százaléka szedett antidepresszívumot ugyanebben az időszakban. Az EU-27 átlaga 7 százalék körül mozog, és hazánkban is átlagosan csaknem ennyien – a lakosság mintegy 6,5 százaléka – szednek antidepresszívumot. Ezek az adatok összecsengenek egy korábbi felmérés megállapításaival, mi szerint az izlandi orvosok például 6,4-szer annyi antidepresszívumot rendelnek, mint észtországi kollégáik.

A 27 EU-ország átlagát tekintve az antidepresszívumot szedők 58 százaléka rendszeres gyógyszerszedő – e tekintetben kiemelkedik Svédország és az Egyesült Királyság, ahol a depresszió elleni szereket szedők közel 90 százaléka rendszeresen szedi e farmakonokat. Hazánk e téren is az EU-27 átlag alatt marad: az antidepresszívumot rendszeresen szedők aránya 50 százalék körül mozog – hasonlóan az osztrák, a görög és a lengyel lakossághoz. A többváltozós regressziós elemzés azt jelezte, hogy a súlyosabb depresszió, a mentális problémákkal kapcsolatos nyíltabb kommunikáció és a fiatalabb életkor nagyobb valószínűséggel jelzi előre a rendszeres gyógyszerszedést. Országonkénti bontásban az antidepresszív kezelés prevalenciája és a rendszeres gyógyszerszedők aránya között nem mutattak ki összefüggést a kutatók.

A vizsgálat egyik legmeglepőbb megállapítása, hogy az antidepresszívumok rendszeres szedése szignifikáns kapcsolatot mutat az állami egészségügyi ráfordítások nagyobb arányával. A kutatók okfejtése szerint az összefüggés egyik lehetséges magyarázata, hogy a jobban finanszírozott egészségügyi ellátórendszerben praktizáló orvosok több időt fordítanak az egyes betegekre, és ebből adódóan precízebben diagnosztizálnak, illetve a minél hatékonyabb gyógyszerrendelésre is kiemelt figyelmet fordítanak. Azt is elképzelhetőnek tartják a kutatók, hogy a jobban finanszírozott egészségügyi ellátórendszerekben a betegoktatás is nagyobb hangsúlyt kap, illetve a gyógyszerek is megfizethetőbbek.

Az e témában végzett epidemiológiai tanulmányokkal összhangban a vizsgálat azt a már szintén ismert tényt is megerősíti, mi szerint a nők és a középkorú, illetve idősödő emberek nagyobb valószínűséggel szednek depresszió elleni gyógyszereket. A kutatás újdonságértéke abban rejlik, hogy a közvélemény ellátásformáló erejéről és az állam egészségügyi ráfordításainak a terápiára gyakorolt hatásáról is informál. E szerint az orvosok gyakrabban rendelnek antidepresszívumokat, és a betegek is nagyobb rendszerességgel szedik e gyógyszereket azokban az országokban, ahol nagyobb az egészségügyi ráfordítások aránya. Szintén gyakoribb az antidepresszív kezelés azokban az országokban, ahol az az általánosan elterjedt nézet, hogy a mentálisan beteg emberek „veszélyesek”, míg ott, ahol az a meggyőződés dominál, hogy a mentális betegségekből „nem lehet kigyógyulni” és a „betegek önmagukat okolhatják a betegség kialakulásáért”, jellemzően ritkábban rendelnek antidepresszívumot az érintetteknek, és a kezeltek terápiahűsége is rosszabb.

A szerzők szerint mindkét felfogás meghatározott magatartásformával párosul: az előbbi a segítségért folyamodást és a kezelés védő szerepét erősíti, míg az utóbbi vélekedés szükségképpen együtt jár azzal a magatartással, hogy a betegek kisebb valószínűséggel fordulnak orvoshoz, és kevésbé bíznak a gyógyszeres kezelés eredményességében.

Az antidepresszívumok rendelése Európa-szerte évről évre növekvő tendenciát mutat: 2000–2010 között a növekedés mértéke elérte a 20 százalékot (3,7 százalékról 7,2 százalékra emelkedett). A túlzott és a szükségesnél ritkább gyógyszerrendelés közötti egyensúly megtalálása nem könnyű feladat: ott, ahol a stigmatizálódás szab gátat a szükséges kezelésnek, a lakossági felvilágosító programok kulcsfontosságúak lennének ahhoz, hogy a rászorulók megfelelő ellátásban részesüljenek.

(Forrás: King's College London)

 

Dr. B. D.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés