hirdetés
hirdetés

Antibiotikum-rezisztencia: riasztó körkép, hézagos cselekvés

A WHO eddigi legátfogóbb, 134 országra kiterjedő felmérése szerint mindössze a válaszadó államok negyedének van komplex nemzeti cselekvési terve az antibiotikum-rezisztencia megfékezésére. Az európai régió viszonylag jól teljesít, de itt is bőven van még min javítani.

hirdetés

Az antibiotikum-rezisztencia terjedése világviszonylatban egyre nagyobb népegészségügyi kockázatot jelent. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb és minden eddiginél átfogóbb felmérése szerint, bár sok ország kormánya komolyan törekszik az antibiotikumok helytelen használatának visszaszorítására és az antibiotikum-rezisztencia megfékezésére, a globális helyzet még mindig messze áll az optimálistól. A „Worldwide country situation analysis: Response to antimicrobial resistance” címmel közzétett WHO-jelentés egyértelműen rámutat, hogy az antibiotikum-rezisztencia a világ minden régióját érintő jelenség, amely a kórokozók által kifejlesztett újabb és újabb rezisztencia-mechanizmusoknak köszönhetően folyamatosan súlyosbodik, és a határokat elmosó globális kereskedelemi és turisztikai tevékenységeknek köszönhetően gyorsan terjedhet az egyes országok/régiók között.

 

A megoldás lehetőségei

A WHO-jelentés leszögezi, hogy az antibiotikum-reziszencia megfékezésének kulcsa olyan átfogó nemzeti cselekvési tervek kidolgozása, amelyekben az egészségügyi szektor mellett a kormányzati szektor is aktívan részt vállal, és amelyek megvalósíthatóságát fenntartható finanszírozási program is megalapozza. A felmérés mindazonáltal rámutat, hogy világviszonylatban kevés ország rendelkezik ilyen átfogó nemzeti akciótervvel. Jellemzőbbek az olyan központilag irányított, országos koordinációs mechanizmusok és nemzeti stratégiák, amelyek bár kevésbé átfogóan közelítik a problémát, eredményes eszközei lehetnek az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelemnek – a baj csak az, hogy az elmúlt öt évben kevés ország tett le az asztalra olyan jelentést, amely az ilyen módon elért eredményekről informál. Az európai régió országainak 40 százaléka követ átfogó tervet vagy egyéb stratégiákat az antibiotikum-rezisztencia problémájának kezelésére.

Az Antimikrobiális Rezisztencia Európai Felügyeleti Hálózatán (EARS-Net, European Antimicrobial Resistance Surveillance Network) keresztül – amely az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC, European Centre for Disease Prevention and Control) koordinálásával és pénzügyi támogatásával működik – az Európai Unió minden tagállama aktívan részt vesz az antibiotikum-rezisztencia-helyzet naprakész nyomon követésében. Az EU-tagállamok felében nemzeti fertőzésmegelőzési és -kezelési program (IPC, Infection Prevention and Control programme) is érvényben van.

A legrosszabb a helyzet azokban a régiókban, ahol a jól felszerelt laboratóriumok és jól képzett szakszemélyzet hiányából adódóan nincs lehetőség hathatós felügyeleti rendszer működtetésére, és így a rezisztens mikroorganizmusok mielőbbi felismerése és követése sem megoldott. A fejlett országok – így az észak-amerikai és az európai régió – értelemszerűen jobban teljesítenek e téren, ahogy a jó minőségű gyógyszerek rendelkezésre állása is kisebb problémát jelent itt, mint a fejlődő országokban. A garantált minőségű antimikrobás szerek alkalmazása kulcsfontosságú a rezisztens kórokozók megjelenésének megelőzése szempontjából. A nem megfelelő minőségű gyógyszerkészítmények a deklaráltnál kevesebb hatóanyagot tartalmazhatnak, ami a szuboptimális dozírozás következtében fokozza a rezisztencia megjelenésének esélyét. A gyógyszerkészítmények minőségbiztosítása tekintetében kiemelt szerep hárul a nemzeti gyógyszerhatóságokra és a gyógyszeripar tevékenységét ellenőrző hatósági szervezetekre. A megfelelő gyógyszerminőség kérdéskörében szólni kell az ellátási láncba sok országban bekerülő hamisított gyógyszerekről is, ami szintén a nemzeti jogi szabályozási rendszerek gyengeségéből adódik, és úgyszintén komoly veszélyforrása az antibiotikum-rezisztencia terjedésének.

További fontos szempontként mutat rá a WHO jelentése az antibiotikumok felelősségteljes alkalmazásának szükségességére: a túlzott antibiotikum-használat elkerülésére és a nem megfelelő gyógyszerrendelés problémakörére. A világ számos országában orvosi rendelvény nélkül is hozzáférhetőek bizonyos antimikrobás szerek, ami a nem megfelelő alkalmazás szempontjából kiemelt veszélyforrás. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a felmérés tanúsága szerint a lakosság antibiotikum-kezeléssel kapcsolatos tájékozottsága a világ minden régiójában messze elmarad a kívánatostól. Bár a fejlett országok e tekintetben is példamutatóbbak, a felmérés szerint az európai régióban is a lakosság mintegy fele (!) abban a tévhitben él, hogy az antibiotikumok a vírusfertőzések kezelésének is hatásos gyógyszerei. Fontos feladat tehát a lakossági felvilágosító kampányok szervezése, és általuk a lakosság tájékozottságának növelése.

A felmérés összességében azt mutatja, hogy világviszonylatban csaknem minden ország egyre inkább elkötelezetten igyekszik tenni az antibiotikum-rezisztencia terjedésének megállításáért, az e téren tett erőfeszítéseket azonban még a világ fejlett régióiban is erősíteni kell, ha nem akarjuk, hogy az „antibiotikumok utáni érában” a ma még banálisnak számító fertőzések is halállal végződjenek.


Allergiák, autoimmun betegségek, elhízás

 A Minnesotai Egyetem kutatóinak a Cell Host & Microbe című rangos nemzetközi folyóiratban közzétett friss tanulmánya szerint kapcsolat van a kora-gyermekkori antibiotikum-kezelés és bizonyos felnőtt kori betegségek nagyobb gyakorisága között, a kettő közti kapocs pedig nem más, mint a bélflóra egyensúlyának megbomlása (diszbiózis). Az allergiás kórképek és más autoimmun betegségek mellett az elhízottság hátterében is feltételezik a csecsemőkori antibiotikum-hatás oki szerepét. A kutatók a lehetséges mechanizmusokat is bemutatják: az allergiák vonatkozásában például felvetik, hogy az antibiotikum valószínűleg elpusztítja azokat a hasznos bélbaktériumokat, amelyek az immunsejtek normál érési folyamatát segítik. Az obezitás magyarázataként azt feltételezik, hogy az antibiotikum károsította bélflóra a rövid láncú zsírsavak felszaporodását vonja maga után, ez pedig kihat a szervezet metabolikus folyamataira, ami végeredményben a testtömeg-növekedés irányában hat. A tanulmány arra is rámutat, hogy a gyermekkori gyógyszeres kezelések mintegy negyedét az antibiotikumok teszik ki, ezzel pedig messze a leggyakrabban rendelt gyógyszertípust jelentik a gyermekgyógyászati gyakorlatban.

 

(Forrás: WHO, World Pharma News)

Dr. B. D.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés