hirdetés
hirdetés

A világ legerősebb fájdalma

Emlős-méreg: egy kevéssé tanulmányozott, a jövő gyógyszerfejlesztése számára óriási tartalékokkal bíró terület. Csak nagyon kevés emlős képes mérget előállítani, a kacsacsőrű emlős például olyat, amelyik talán a legerősebb, még morfinnal se csillapítható fájdalom okozására képes. Az omikák elmúlt évekbeli óriási fejlődése elindította kutatásukat.

hirdetés

Az emlősök által előállított mérgeket eddig több ok miatt sem tanulmányozták, azonban napjainkban elkezdték kidolgozni ennek módszereit. Mint Rodrigo Ligabue-Braun és munkatársai írják a Toxicon című folyóiratban,az új kísérleti technikák révén az emlős-mérgek tanulmányozásával új hatásmechanizmusú gyógyszerek sokaságát fedezhetjük fel, megismerhetjük több eddig rejtélyes betegség, pl. az Alzheimer-kór hatásmechanizmusát, illetve jobban megérthetjük a szervezet egyes alapfolyamatainak – pl. fájdalomérzékelés – a mechanizmusát. A különböző emlősök több különféle célból termelik speciális mérgüket.

Venomous mammals

Tanulmányukban (Venomous mammals: A review) a brazil szerzők bemutatják a kifejezetten ritka, mérget termelő emlősöket, ezek a kacsacsőrű emlősön kívül a cickány, a vámpírdenevér, a patkányvakond és a lajhármaki – valamennyi faj az emlősök kialakulása után igen hamar vált le a törzsfáról. A vérszívó denevéren (nyála alvadásgátló tulajdonságú) kívül azok az emlősök, amelyek mérgező nyálat termelnek, rovarevők.

A patkányvakond az egyetlen emlősfaj, amely a nyálmirigyek által termelt mérget harapással, fogcsatornán keresztül juttatja be az áldozat szervezetébe, a többi közvetlenül a nyálba juttatja a toxint; a lajhármaki allergén tulajdonságú mérgét a könyökhajlatában lévő mirigyből nyalogatja fel, és azzal keni be kicsinyei bundáját, így tartva távol a ragadozókat.

A BBC egy cikke szerint a(z európai) vakond is termel mérget, nyálába kiválasztva, amivel megbénítja táplálékát (földigiliszta), ezzel raktározza el későbbi fogyasztásra.

Mint a Toxikon-cikk szerzői írják, az amerikai rövidfarkú cickány olyan gyilkos mérget állít elő, amellyel kétszáz egeret is meg lehet ölni, ha a kutatók iv. juttatják azt be az állatok szervezetébe. A cickányméreg egyik összetevője a magas vérnyomás kezelésében lehet hasznos, egy másik összetevőt neuromuszkuláris betegségek és a migrén terápiájában kutatnak. Egy másik cickányfajta mérgének soricidin nevű peptidkomponense petefészekrák kezelésében lehet hasznos.

A mérget termelő emlősök rövid ismertetése után a Toxikon-tanulmány részletesen elemzi a kacsacsőrű emlős mérgét.

A kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus anatinus) több tulajdonsága is különleges: tojásokkal szaporodik, és hímjei a szaporodási időszakban mérget termelnek. A nőstény állatok szervezetében is megjelenik a méregmirigy kezdeménye, de az egy éves korukra elsorvad. Ebből a tényből, és abból, hogy az Ausztráliában élő állatnak nincs sok természetes ellensége (ma a betelepített kutyák és rókák veszélyesek rá nézve), a kutatók arra a következtetnek, hogy a méreg a hímek közötti vetélkedést szolgálja: az áldozat egy ideig megbénul, így nem képes a nőstények megtermékenyítésére.

A méreg nem harapással jut az áldozat szervezetébe, a kacsacsőrű emlős hátsó lábain, a térdízület mellet található a méregkarom, és a két lábbal szorosan fogva tartott áldozat nem tud szabadulni. Ahol a méreg a szervezetbe jut, ott duzzanat keletkezik, a rettenetes fájdalom pedig az egész testre kiterjed, hányinger, izzadás, gyomorfájdalom és nyirokcsomó-duzzanat jelentkezik. A mérgezés tünetei szokatlanok, ebből is következik, hogy potenciálisan új vegyületek találhatók benne. Kromatográfia alkalmazásával eddig annyi derült ki a méregről, hogy abban legalább 19 féle peptidfrakció, valamint egyéb nem-peptid összetevők vannak. Ezek közül napjainkig mindössze 3 peptidet azonosítottak és szekvenáltak, ezek az Ornithorhynchus C-típusú natriuretikus peptid (OvCNP), a defenzin-szerű peptid (OvDLP) és az idegnövekedési faktor (OvNGF) – egyikőjük szerepe sem ismert. Ezeken kívül ismert, hogy a méregnek van izomeráz, hialuronidáz és proteáz összetevője.

A defenzinek széles körben előfordulnak az állatvilágban, az emberben is, antimikrobiális, ion-csatorna-gátló, izomnekrózist okozó és analgetikus hatásuk van, azonban az OvDLP esetén egyik hatás sem jelenik meg, annak funkciója rejtély. A kutatók azt valószínűsítik, hogy mivel ez található a méregben legnagyobb mennyiségben, a fájdalom kialakításában lehet szerepe. A kígyómérgek közül sokban található idegnövekedési faktor, amelyek funkciója a fájdalom növelése lehet, így talán az OvNGF-nek is ez a feladata. A fájdalmat kiváltó tényezők kutatása új fájdalom-receptorok felfedezéséhez is vezethet.

A méreg több fehérjéje is létezik izomer formájában – ezek létrehozását szolgálja az izomeráz enzim – , ami szintén nagyon különleges. (A kacsacsőrű emlős izomeráz enzime az egyetlen ilyen enzim, amit jelenleg emlősök szervezetében ismerünk.)

A méregben előforduló izomerek kutatása önmagában is óriási jelentőségű. A D-aminosavakat tartalmazó peptid-izomerek a szövetekben sokkal stabilabbak, és némelyikük jóval potensebb, mint az L-aminosavat tartalmazó forma. Így pl. a dermorfin (D-alanin a második pozícióban), amit egy békafajta (Phyllomedusa sauvagei) termel, ezerszer hatékonyabban csillapítja a fájdalmat, mint a morfin. Stabilitásuk pedig esetlegesen olyan, embert is érintő betegségek kialakulásában működhet közre, mint az amiloidózis vagy az Alzheimer-kór.

A legújabb kutatások a kromatográfián kívül a genomika, a transzkriptomika és a proteomika módszereit használva tudják kiküszöbölni azt a tényt, hogy nagyon kevés mennyiségű emlős-méreg gyűjtésére van lehetőség.

 

 

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés