hirdetés
hirdetés

A terhesség alatti antidepresszív kezelés hatása a gyermek asztmakockázatára

A várandósság alatti antidepresszív kezelés általánosságban nem növeli a gyermekkori asztma esélyét. A TCA-k ugyan kisfokú kockázatnövekedést hordoznak, ennek mértéke azonban nem nagyobb, mint ami magából az anyai depresszióból adódik. Legnagyobb biztonsággal az SSRI-k adhatók.

hirdetés

Gyermekkorban az asztma egyike a leggyakoribb krónikus betegségeknek. A kialakulás hátterében régóta feltételezik az anya terhesség alatti depressziójának oki szerepét, a várandós nő antidepresszív kezelése és a gyermek asztmakockázata közötti kapcsolatról azonban kevés vizsgálati adat áll rendelkezésre. Az elmúlt közel két évtizedre visszatekintve egyértelmű tendenciaként rajzolódik ki, hogy a várandós nők körében mintegy 7–13 százalékos gyakorisággal előforduló depressziót egyre gyakrabban kezelik gyógyszerrel: dániai adatok szerint a várandósok több mint 3 százaléka szed antidepresszívumot, míg az USA-ban ugyanez az arány bizonyosan meghaladja a 7,5 százalékot.

 

Az antidepresszívumok hatása a magzatra

Mivel az antidepresszívumok átjutnak a placentán, befolyásolhatják a magzat fejlődését. Az e témában végzett vizsgálatok alapján feltételezik, hogy hatással lehetnek a légzőszervek fejlődésére, és kapcsolatba hozhatók az újszülöttkori perzisztáló pulmonalis hipertóniával, illetve tüdőbetegséggel. Emellett arra utalnak adatok, hogy az anya terhesség alatti antidepresszív kezelése növelheti a magzat növekedésbeli lemaradásának valószínűségét, ami az asztma egyik is mert kockázati tényezője. Mivel maga az anyai depresszió is kedvezőtlenül befolyásolhatja a magzat fejlődését, és feltételezik, hogy kapcsolatban áll a gyermekkori asztma megjelenésével, a várandósság alatti antidepresszív farmakoterápia és a gyermekkori asztma összefüggéseinek feltárása fontos, ámde kevéssé vizsgált terület.

 

Egy hiánypótló dán vizsgálat

Dán kutatók nagyszámú nemzeti regiszter adatai alapján megvizsgálták, milyen kapcsolat van a várandósság alatti antidepresszív kezelés és a gyermeknél előforduló asztma között. A prospektív kohorszvizsgálat közel 734 ezer gyermeket ölelt fel (születési idő: 1996. január 1. és 2007. december 31. között; ikerterhességek kizárva). Betegregiszterekből tájékozódtak a szülőknél előforduló depresszióról (a terhesség alatt és az azt megelőző év során), és vénykiváltási adatbázisból informálódtak az orvos által rendelt antidepresszív kezelésről. Gyermekkori asztmát akkor állapítottak meg, ha a regiszterekben ilyen indokkal legalább kétszeri gyógyszerkiváltás vagy 3 éves kor felett ilyen indokú kórházi kezelés szerepelt.

 

Eredmények

Az apa is számít?

Érdekes módon, az elemzés azt jelezte, hogy az apa depressziója is hatással van a gyermek asztmakockázatára: a gyermek születése előtti időszakban depressziós apák leszármazottainál 11 százalékos, a gyermekvárás időszakában antidepresszívummal kezelt családfők gyermekeinél 12 százalékos rizikónövekedést állapítottak meg a kutatók. A kutatók feltételezése szerint ennek oka a genetikai jellemzőkben vagy a környezeti hatásokban keresendő.

Az elemzésben szereplő gyermekek 2,9 százaléka (n=21 371) született prenatális depresszióval küzdő anyától. Közülük 8895 gyermek édesanyja váltott ki a patikában több esetben antidepresszívumot a várandósság idején, míg 12 476 gyermek édesanyja nem szedett ilyen gyógyszereket a terhesség alatt. Asztmát 84 683 gyermeknél (11,5 százalék) állapítottak meg a követési idő alatt.

A többváltozós elemzés azt jelezte, hogy a depressziótól mentes édesanyákkal összehasonlítva az anya prenatális depressziója 25 százalékkal növeli a gyermeknél megjelenő asztma kockázatát. A várandósság alatti antidepresszív kezelés úgyszintén 25 százalékos kockázatnövekedéssel társult.

A terhesség idején antidepresszívummal kezelt anyák 81 százaléka SSRI-készítményt szedett (fluoxetin, citalopram, escitalopram, paroxetin, sertralin, fluvoxamin), míg 7 százalékukat újabb típusú szerekkel (nefazodon, mirtazapin, venlafaxin, reboxetin), 6 százalékukat régebbi típusúakkal – jellemzően triciklusos antidepresszívumokkal (TCA) (imipramin, clomipramin, trimipramin, lofepramin, amitriptylin, nortriptylin, doxepin, dosulepin, amoxapin, maprotiline; mianserin, isocarboxazid, moclobemid) kezelték. Kombinációs kezelésben a várandósok 7 százaléka részesült. A depressziótól mentes anyák gyermekeivel összevetve az SSRI-szerekkel kezelt anyák gyermekeinél 0,95-nak, az újabb hatóanyagokkal kezelt anyák gyermekeinél 1,11-nak, a régebbi szerekkel kezelt anyák gyermekeinél 1,26-nak találták az asztma kialakulásának esélyét jelző relatív hazárdot. Ez alapján a legnagyobb kockázatnövekedéssel a TCA típusú antidepresszívumok terhesség alatti alkalmazásakor kell számolni, ám e kockázat sem nagyobb, mint magából az anyai depresszióból adódó rizikó.

 

Mi állhat a háttérben?

Feltételezik, hogy a magzati keringésbe átjutó SSRI és TCA hatóanyagok befolyásolják a szerotonerg rendszert. Mivel a szerotonin kulcsszerepet játszik a tüdő érési folyamatában, a légzési ritmus szabályozásában és a tüdő-parenchima-sejtek proliferációjának szabályozásában, az antidepresszívumok kihathatnak e fiziológiás folyamatokra. E feltételezést mindazonáltal kevéssé támasztják alá vizsgálati adatok, és a fenti eredmények sem ezt látszanak igazolni. A TCA-kezeléssel összefüggésben kimutatott kockázatnövekedés az anyai depresszió súlyosságával is összefügghet (mivel e hatóanyagcsoportot jellemzően a súlyos endogén depresszió terápiájára rendelik).

A vizsgálati eredmények összességében arra engednek következtetni, hogy a terhesség alatti antidepresszív kezelés nem növeli a születendő gyermeknél megjelenő asztma kockázatát.

Írásunk az alábbi közlemény alapján készült: Liu X et al. Antidepressant Use During Pregnancy and Asthma in the Offspring. Pediatrics. 2015;135:e911–e917.

Dr. B. D.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés