hirdetés
hirdetés
2020. június. 02., kedd - Kármen, Anita.
hirdetés

Rezveratrol és antioxidánsok a borban és a szőlőmagban

A szőlő mint gyógynövény

A szőlő egészen különös helyet foglal el kultúrnövényeink között, hiszen fajtái az egész világon elterjedtek és igen sokfélék. Vigyázzunk! A gyógybor alkalmazása könnyen vezethet öngyógyításhoz. Nézzük, mire jók!

hirdetés

A szőlőbogyó (étrend-kiegészítő „makrokapszula”!) frissen, aszalva, fagyasztva, mazsolaként, dzsemnek vagy befőttnek elkészítve kiváló csemege. A gyümölcslé, must hőkezelés útján tartósítható. A vörösbor gyógyászati értéke – főként rezveratrol-tartalma miatt – ismert. A fehér borok közül tokaji aszút tartalmaz többféle kozmetikai krém. Nagy hagyománya van a fűszeres boroknak (ürmösöknek) is. A jól elkészített borecet kiváló ízesítő.

A szőlőmust vegyszermentesen tartósítva, sűrítve, liofilezve, méznek vagy édes ízű szőlőmustárnak feldolgozva éppen úgy főterméknek számít, mint a bor, pezsgő, habzóbor vagy a fagyasztott bor és a borpárlat. A melléktermékek közül a törköly a leghasznosabb, belőle készül a törkölypálinka és a csigerbor, de értékes zsírsav-összetételű magja 6–12 százalék trigliceridet tartalmaz, kiváló étkezési és kozmetikai olajat lehet belőle extrahálni. A törköly felhasználható takarmányként, trágyaként, tüzelőanyagként, de cserzőanyag és borkősav is kinyerhető belőle. Utóbbit hordóborkőből is elő lehet állítani. Még az úgynevezett borseprőt is hasznosítják (pl. seprőpálinkának).

Mire jó a szőlőlevél, a mag, a bogyó és a gyógybor?

A szőlő friss, fiatal és nem permetezett levele egyes húsételekhez használható, káposzta helyett különleges ízű csemege. A szárított levél (Vitis viniferae folium) 4–5 százalék fenoloidot (flavonoid, gallokatechin, katechin, epikatechin-gallát) tartalmaz. A mag (Vitis viniferae semen) cserzőanyag-tartalma 70 százalék körül is lehet. Mindkét drogból nyugati gyógyszergyárak antioxidánsokat, főleg rezveratrolt állítanak elő. A magőrleményt is felhasználják étrend-kiegészítő készítményekbe.

A bogyó fontosabb összetevői: 3–15 százalék fuktóz és glükóz, hemicellulózok, pektin, inozit, flavonoidok, procianidinek, antocianidinek (főleg piros vagy lila bogyójú fajtákban), cianidinek, leukoantocianidinek, katechin, gallokatechin, kondenzált tanninok, fenolkarbonsavak, szerves savak, ezek észterei, viaszalkoholok, viaszok, oleanolsav, karotinoidok, rezveratrol és egyéb stilben-származékok, továbbá vitaminok.

Hozzávetőleg 30 gyógybor leírását ismerjük, ezek java a „fehér” szőlőbor  (Vinum album) felhasználásával készül. Legismertebb a tokaji aszú (Vinum Tokajense), melyről Kazay azt írja: „a magyar II. gyógyszerkönyv függelékében hivatalos….14–15 százalék alcoholt tartalmaz….íze édeses sima, kissé a pörkölt kenyérhéjra emlékeztető …” Ugyancsak jellemzi a II. Magyar Gyógyszerkönyv szerint készítendő pepszinbort (Vinum pepsini) vagy a köszvényre alkalmas, malagaborból előállított „kikiricsbort” (Vinum colchici), megjegyezve, hogy 5–15 cseppnél több nem adagolható, mivel colchicin-tartalma miatt 12–15 gramm már halálos lehet. A malagabor (Vinum Malagense) is hivatalos volt a II. Magyar Gyógyszerkönyvben, előnyének tartották, hogy csersavat alig tartalmaz. A legtöbb gyógybor készítéséhez ezt használták.

Ma e „gyógyszerforma” szerepét átvették a tinktúrák, cseppek és a szilárd gyógyszerformák. Id. Issekutz Béla 1959-ben megjelent Gyógyszertan könyvében, az amara pura csoportban megemlíti az enyhe étvágyjavító és hashajtó rebarbarás bort (Vinum rhei): „vörösesbarna színű, kissé zavaros, édes, majd fanyar kesernyés ízű, jellemző szagú. 10 százalék rheum és 2 százalék narancshéj boros kivonata emésztési zavarokban. Dózis: 5–15,0 p. dosi, 15–50,0 p. die, tehát naponta 3-szor 1 kk.-lal étkezés előtt.” Ugyancsak Issekutz írja az alkoholok között: „Belsőleg használatos (hivatalos) a Vinum album, mely 13–15 százalék, a tokaji bor Vinum tokaiense passum, mely 13–18 százalék és a konyak Spiritus aromatites e vino, mely 40 – 54 százalék alkoholt tartalmaz.”

Vallási és kultúrtörténeti hagyományok

A szőlővel és a borral foglalkozó vallási és kultúrtörténeti szakirodalom könyvtárnyi, de  néhány magyar vonatkozást érdemes megemlíteni. A hazai szőlőtelepítés úttörője Katona Zsigmond (1828–1902) kecskeméti gyógyszerész volt, aki Kecskemét határán, Katonatelepen elkezdte a homoki szőlőfajták telepítését, később lehetővé téve Mathiász János szőlőnemesítési munkáját. Később itt alakult meg az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet. (Jelenleg tájintézetekre bomlott, általában közeli egyetemekhez csatolva. A Föld egyik leggazdagabb szőlőfajta-gyűjteménye Pécsett van néhai Németh Márton ampelográfusnak köszönhetően). Alapvető szakmonográfia Kozma Pál és Hegedűs Ábel „A szőlő – Vitis vinifera” című könyve (Magyarország Kultúrflóra sorozatban, Akadémiai Kiadó).

A szőlő (Vitis vinifera L.) egészen különös helyet foglal el kultúrnövényeink között, hiszen tájfajtái, nemesített fajtái az egész világon – ahol megél – elterjedtek, sokfélék. A szőlőlé és a bor ízének, zamatának sokféleségét nemcsak a fajta, hanem a termőföld és az éghajlat különleges adottságai, továbbá a feldolgozás, tárolás módja adja. A kulturált borfogyasztás orvosbiológiai előnyeit néhai Fehér János budapesti belgyógyász professzor több tanulmányban kiemelte.

A borok jellegét (ízét, illatát, színét) a benne található vegyületek összhatása adja. Külön tudomány a borok érzékszervi értékelése, hiszen érzékszerveinket nem helyettesítik műszerek. Mégis, a „fajtaborok” objektív jellemzéséhez szükség van konkrét vizsgálati eredményekre, kémiai jellemzők megadására.        

Borok és receptek

Az érett szőlőbogyóban a szerves savak közül legnagyobb mennyiségben az almasav és a borkősav fordul elő. A borban található mennyiségük fontos borkémiai jellemző, a savas jelleget megszabják, szabad vagy észterezett állapotuk aránya meghatározza a bor alapjellegét. Különösen fontosak az aromát, ízharmóniát, illatot kialakító vegyületek, közülük is az illékony szénhidrogén-származékok, többnyire aralkil-, alkil- vagy aril-alkoholok, ezek észterei, továbbá monoterpén-alkoholok (pl. etil-dekanoát, hexanol, etil-hexanoát, 3-hexen-1-ol, fenil-etil-alkohol, izoamil-acetát, izobutanol, linalool, linalil-acetát, terpineol, citronellol, geraniol).

 

Természetesen más típusú vegyületek is megszabják egy bor zamatát, illatát és színét. Közülük fontosak az antioxidáns tulajdonságú fenoloidok-flavonoidok-antocianinok és a cserző, fanyar ízt adó polifenolok. Kimutatásukra leginkább az élelmiszer- és gyógynövény-kémiában szokásos HPLC a legalkalmasabb. Különösen sok adat vonatkozik a rezveratrol-tartalomra. A transz-rezveratrol (transz-3,4’,5-trihidroxi-stilben) a vörösborokra különösen jellemző. A mértékkel fogyasztott vörösbor önmagában is „gyógybor”, enyhe roboráns, étvágyjavító, legyengült állapotban jótékony. Előnyös étrendi hatásához jelentősen hozzájárul a rezveratrol. 

Gyökerek
Érdemes megjegyezni, hogy a szőlőnövény gyökerét és tőkefejét műfának használják, amikor a kiöregedett ültetvényt felszámolják. Szép erezete miatt műtárgyak, faragványok készítésére alkalmas, de tüzelőértéke miatt lehetséges megújuló energiaforrás (a bükkfáénak felel meg, 1 hektárról 1,5–2 vagon gyűjthető össze). A szőlővessző vagy venyige minden évben jelentkező melléktermék. Egy hektár szőlő 1,6–2,5 tonna száraz venyigét produkál. Szecskázva jó szerves trágya, de jól tüzelhető is. Hamujából hamuzsír készíthető. Régebben elszenesítve venyigefestéket szolgáltatott. A népi építészetben, használatban vályogfalak vázához, cserények, pásztorkunyhók, szélvédők építéséhez fonadékot készítettek belőle.

A kevesebb tannint tartalmazó, jó minőségű étkezési fehér bor szelektív kivonószer, etilalkohol tartalma miatt elsősorban a vízben is jól oldódó hatóanyagok kinyerésére alkalmas.

Elvileg a gyógyszerész minden, nem erős hatású drogból készíthet gyógybort, de a gyakorlatban – ha egyáltalán sor kerül rá – inkább alkoholos kivonatot (tinktúrát) készít gyógyszerkönyvi előírások szerint a hivatalos drogból vagy drogokból. Ennek borral való hígítása a felhasználó dolga, felelőssége. Az esetleges gyógyszer-interakció elkerülése céljából mindig hangsúlyozzuk, hogy a gyógybort nem ajánlatos a gyógyszer adagolásával azonos időpontban fogyasztani. Legjobb főétkezések és gyógyszerbevételek között alkalmazni.

Jótékony hatású – neurovegetatív szívidegesség és étvágytalansággal járó levertség esetén – „házi gyógybor” készítéséhez javasolhatjuk a következő elkészítési módot:10 gramm galagonyavirág vagy -termés (Crataegi flos seu fructus) és 10 gramm szúrós gyöngyajakfű (Leonuri cardiacae herba) keverékéhez  egy liter fehér bort adunk, 3 percig enyhén felfőzzük, másnap leszűrjük és kiegészítjük ugyanolyan borral, a szűrőben maradt növényi részeken keresztül. Naponta 3-szor 50 ml fogyasztható a főétkezések előtt.

Kesernyés íze miatt tartós használata sem vezet alkoholizmushoz. Okvetlenül tanácsoljuk a panaszosnak, hogy először forduljon orvoshoz, és csak annak jóváhagyásával alkalmazza a házilag készített bort, mindig garantált minőségű drogok felhasználásával. A gyógybor alkalmazása ugyanis könnyen vezethet öngyógyításhoz. Minden hasonló esetben is szakszerű tanácsadásra kell törekedni -. A patikában kapható drogok minőségéért természetesen a gyógyszerész felelős. 

Dr. Szabó László Gyula, az MTA doktora, emeritus professzor Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Gyógyszerészeti Intézet
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline)
hirdetés

cimkék

Kapcsolódó fájlok

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés