hirdetés
hirdetés
2021. december. 09., csütörtök - Natália.
hirdetés

Interjú az MGYT elnökével, dr. Szökő Évával

A problémamegoldó gondolkodás ma is alapvető

Ismét kongresszusra készül a jövőre 90 éves Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, a Congressus Pharmaceuticus Hungaricus a gyógyszerészeti tudományokban jeleskedők számára kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy megmutassák magukat. A több mint háromezer tagot számláló MGYT elnökével, dr. Szökő Évával beszélgettünk.

– Ön miért lett gyógyszerész?

– Nem tudtam, hogy a kémia vagy a biológia érdekel-e jobban. Kisvárosban jártam gimnáziumba, nagyon jó tanuló voltam, mindenki orvosira akart küldeni, de én nem akartam orvos lenni. A vegyészeten még gondolkodtam, aztán családi megerősítésre választottam: „egy gyógyszerész az ország minden pontján talál magának munkát”. Egyáltalán nem bántam meg, ahogy azt sem, hogy oktatásközelben maradtam, mivel a farmakológia állandóan fejlődik, érdekes és nagy változatosságot biztosít, az oktatás miatt pedig naprakésznek kell lenni és az okos fiatalok roppant inspirálóak. Rögtön végzés után a Gyógyszerhatástani Intézetbe kerültem, és egy három éves külföldi tanulmányút kivételével – egy akkoriban új elválasztástechnikai módszert, a kapilláris-elektroforézist sajátítottam el Bostonban – mindig is ebben az intézetben dolgoztam.

– Végig a központi idegrendszer kutatása volt a fő profilja?

– Az intézetalapító Magyar Kálmán akadémikusnak ez a fő kutatási területe, így lett ez az irány. Közben kiderült, hogy a témánk sok mindennel összefügg: azok az enzimek és enzimgátlók, amikkel foglalkozunk, nemcsak a központi idegrendszerben játszanak szerepet, így sokfelé kaptunk kitekintést.

– Az elmúlt néhány évben mi volt különösen izgalmas a saját tudományterületén?

– Az intézet a monoamin–oxidáz (MAO) enzimekkel, ezen belül a MAO-A és MAO-B enzimgátlókkal foglalkozott, illetve továbbmentünk az SSAO (szemikarbazid–szenzitív amin–oxidáz) irányába. Nagy meglepetés volt, hogy ez az enzimfehérje nem csak aminok metabolizálásáért felelős, hanem a gyulladásban fontos adhéziós fehérjeként is működik, azaz elősegíti a leukociták kitapadását a kapillárisfalra, ami után azok elhagyják a véráramot, és eljutnak a gyulladás helyére. Nagyon érdekes, hogy egy fehérjének milyen különböző funkciói lehetnek. Izgalmas az anyagcsere és a központi idegrendszer közötti kapcsolat, pl. említhetném a szénhidrát-anyagcserét, az inzulin hatását. Nem véletlen, hogy az Alzheimer-kórt a központi idegrendszer diabéteszének is szokták nevezni. Ezért is gondolom, hogy nem baj, ha valaki nem csak egy szűk területen működik, mert akkor könnyebben össze tudja kapcsolni a különböző területekről nyert ismereteket.

 – A fájdalomcsillapításról még könyvfejezetet is írt, ezért kérdezem, mi a véleménye arról, hogy a nemzetközi fájdalomtársaság elnöke, Fernando Cervero azt írja nemrég megjelent könyvében – Understanding Pain –, hogy a fájdalom még ma is ismeretlen terület, nincs definíciója, azt sem tudjuk, mi a (krónikus fájdalom) funkciója, nem tudjuk, hogyan lehet összekötni a molekuláris és celluláris folyamatokat a fájdalom–tudattal, és azt sem, hogyan hatnak a fájdalomcsillapítók. Vagyis a tudomány alig tud valamit arról a jelenségről, ami miatt a legtöbben fordulnak orvoshoz, patikushoz?

– Sok igazság van benne. A fájdalomcsillapítókat a tapasztalat alapján használjuk. Vannak hatékony fájdalomcsillapítóink, hiszen az opioidok pl. nagyon jól működnek. A gyógyszerkutatás azonban egyébként is sokszor úgy halad előre, hogy van egy hatékony molekulánk, és annak a hatásmechanizmusát megismerve jutunk egy kicsit közelebb a háttérben zajló folyamatok megismeréséhez. A neuropátiás fájdalmaknál, a krónikus fájdalomszindrómáknál azonban még kevéssé ismert, hogy mi ez a háttér. Érdekes az is, hogy az antiepileptikumokat újabban mennyi más területen is használják, pl. bipoláris kórképeknél, neuropátiás fájdalomban. Vagy mennyire különböző szerek alkalmasak migrén–profilaxisra. Ilyenkor csak a tapasztalatra hagyatkozhatunk, egyik betegnél ez válik be, a másiknál más, de nem tudjuk pontosan, hogy ezen a területen miért hatásos egy béta-blokkoló, egy antiepileptikum vagy egy antidepresszáns.

 – Az opiátok az orvos- és gyógyszerésztudomány alapját és nagy sikertörténetét jelentik, a farmakológia kezdete is a morfin előállításához kötődik, a hazai gyógyszerkutatás fellendülése pedig Kabay János és felesége, a vegyész Kelp Ilona munkásságához, a mákszalmából való gazdaságos kivonás kidolgozásához. Knoll József és Magyar Kálmán vezetésével a Gyógyszertani Intézetben is felfedeztek egy fontos gyógyszert, a deprenylt, amit már évtizedek óta kutatnak. Még ma is vannak nyitott kérdések e Parkinson–gyógyszer kapcsán?

– Igen, hiszen a deprenyl kapcsán is felmerült, mint sok központi idegrendszeri szer esetében, hogy bár ismerjük a neurotranszmissziót befolyásoló elsődleges hatásukat, nem ismerjük a hatásukra bekövetkező valamennyi változást. Vagyis a terápiában már használt, meglévő gyógyszerek esetében is lehetnek új felismerések. A deprenylnél neuroprotektív hatás merült föl a farmakológiai kísérletekben, sejttenyészeten, amit iszonyú nehéz humán vizsgálatokkal igazolni. Roppant bonyolult megválaszolni, hogy egy sejtvédő hatás esetében annak bizonyítására milyen hosszú vizsgálatokra, milyen objektív paraméter mérésére lenne szükség. Azt sem tudjuk, kiknek és mikor kellene elkezdeni adni a szert, hogy megelőzzük a neuronpusztulást, hisz nem ismert a betegség korai markere, a Parkinson-kór tüneteinek megjelenésekor pedig már a dopaminerg neuronok 80 százaléka elpusztult. A gyógyszerkutatás az eddigiekben főleg arra irányult, hogy van egy kialakult betegség és annak tünetei, azt kell megszüntetni, holott a megelőzés sokkal fontosabb lenne. De a prevencióra szánt szerek kipróbálásához nincsenek eszközeink és sokszor elegendő tudásunk sem.

– A sejtkárosodás és a citoprotekció kutatásán kívül a királis gyógyszervegyületek metabolizmusával is foglalkozik…

– A deprenyl optikailag aktív, királis molekula, amfetamin–metabolitok képződnek belőle. Amfetamin–származékok esetében nem mindegy, hogy a jobbra vagy a balra forgató módosulatról van-e szó. Az amfetamin jobbra forgató változata pszichostimuláns és neurotoxikus. A kutatás során először azt kellett bizonyítani, hogy a deprenylből csak a balra forgató változat keletkezik a szervezetben, aminek jóval kisebb a farmakológiai aktivitása, nem sejtkárosító. Másrészt a neurotranszmitter aminosavak esetében kérdés volt, hogy csak az L-formának van-e jelentősége, hisz a fehérjékbe csak ez a módosulat épül be, vagy itt lehet-e szerepük a D-aminosavaknak is. Kiderült, hogy a D-szerin és a D-aszpartát megtalálható a központi idegrendszerben és más szövetekben is, és most az Anatómiai Intézettel, Csillag András professzor kutatócsoportjával közösen vizsgáljuk, hogy mi lehet a jelentőségük. Kapilláris elektroforézissel meg tudjuk mérni mennyiségüket a szövetekben, még akkor is, ha a kétféle módosulat nagy, több mint százszoros koncentráció-különbségben van jelen. Ez is egy példája annak, hogy milyen hasznos és érdekes összekapcsolni a különböző tudományterületekről származó ismereteket. Többek között a szokásos, 2-3 évente megrendezendő kongresszusunk is ezt a célt szolgálja, a jövőre 90 éves társaságunk megrendezni a Congressus Pharmaceuticus Hungaricus-t, mely a legnívósabb szakmai találkozónk. Az MGYT három ezernél több gyógyszerészt tömörít,  és felöleli a gyógyszer- és gyógyszerészeti tudományok területén, az egyetemeken, kutatóhelyeken és az iparban dolgozó szakembereket, valamint a kórházi és lakossági ellátásban tevékenykedő gyógyszerészeket. Bár a gyógyszerészeti tudományok különböző területein (pl. gyógyszertechnológia, gyógynövény, gyógyszeranalitika, gyógyszerkutatás stb.) dolgozó szakembereket tömörítő szakosztályainknak és az ipari és kórházi területen dolgozókat tömörítő szervezeteinknek vannak saját konferenciáik, a nemzeti kongresszus az, ahol mindenki megjelenik és megmutatja magát.

– A társaság kitüntett figyelmet fordít a fiatalokra, három féle versenyt is szervez számukra. Nemrég zajlott a Rozsnyay Mátyás Emlékverseny, ahol dr. Birinyi Péter budapesti gyógyszerész lett az első „Magisztrális gyógyszerkészítés a Wilson-kór terápiájában” című előadásával. 

– A Rozsnyay Emlékverseny hagyományosan a patikákban dolgozó fiatal gyógyszerészek versenye. Az utóbbi időben a résztvevők köre kibővült, s a gyakorló gyógyszerészet más területein, a kórházakban, a gyógyszer-kereskedelemben, a gyógyszerfelügyelet területén dolgozóknak is lehetőségük van az indulásra. A versennyel a fiatal, pályakezdő gyógyszerészeket szeretnénk ösztönözni tudományos igényű kutatómunkára, a napi munkájuk során felmerülő szakmai problémák felismerésére és azok megoldásának keresésére. A gyógyszeripar kialakulása előtti időben nagy jelentősége volt a gyógyszerészek által a patikában végzett kísérleti munkának, így Rozsnyay Mátyás pl. a 19. században patikai laborjában vitte előre a kinin-kutatást. Bár azóta óriásit változott a gyógyszerkutatás, a problémamegoldó gondolkodás ma is alapvető. A verseny résztvevőinek nem kell feltétlenül kísérleti munkát végezniük, a szakirodalom alapos és kritikus feldolgozása révén is választ lehet kapni sok felmerülő kérdésre, vagy kérdőíves felmérésekkel is sok hasznos, a szakmai munkát segítő információhoz lehet jutni.

– Mi a másik versenyük, a Clauder Ottó Emlékverseny célja?

– Ez a gyógyszerészeti kutatásokkal foglalkozó fiatal tudósok előadóversenye. Főleg doktori (PhD) munkájukon dolgozó fiatal kollégák mutatják be itt eredményeiket. A versenyt kétévente rendezi meg Ipari Szervezetünk. A verseny névadója, Clauder tanár úr még tanított engem, ő alapította a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán a Szerves Vegytani Intézetet, és volt a Társaság elnöke is. A harmadik verseny, az Év Gyógyszerészhallgatója Gyógyszerészi Gondozási-Betegtanácsadási Verseny a gyógyszerészhallgatók szervezetének kezdeményezése, és mi örömmel csatlakoztunk hozzá. A nemzetközi gyógyszerész szervezet, a FIP (International Pharmaceutical Federation) régóta javasolja hasonló expediálási versenyek rendezését. A hallgatók számára általában nagy stresszt jelent, amikor első alkalommal kommunikálnak a beteggel, és fel kell tenniük azt a néhány kérdést, amivel megfelelő információhoz jutnak, hogy gyorsan dönteni tudjanak, majd tanácsot adni úgy, hogy ne használjanak a beteg számára ismeretlen szakszavakat. Mindez magas szintű kommunikációt igényel. Ezért is lenne jó, ha az oktatás során nagyobb hangsúlyt kapna a diákok kommunikációs készségének fejlesztése, lehetőleg az utolsó egyetemi években, amikor már van tudásuk a gyógyszerekről és terápiás alkalmazásukról. 

 

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline)

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés