A metformin kedvező szív- és érrendszeri hatására, az LDL-koleszterinszint csökkentésére és annak mechanizmusára, a több mint 1800 augsburgi lakos szív- és érrendszeri egészségének felmérését célul kitűző ún. KORA-vizsgálat során derült fény. A vizsgálati periódus alatt több személynél diagnosztizáltak 2-es típusú cukorbetegséget és rendelték számukra a kórkép kezelésében elsőként választandó szert, a metformint.  A résztvevők vérmintáinak genetikai és anyagcsere termékekre vonatkozó vizsgálata alapján bebizonyosodott, hogy a metformin szedése a zsíranyagcserében szerepet játszó FADS1 és FADS2 gének aktivitását csökkenti, és – ezzel összefüggésben – az AMP-aktiválta proteinkinázok aktivitását növeli; végeredményben az LDL-koleszterin szintjét csökkentve.

A metformin csökkenti az LDL-koleszterin szintjét

A vizsgálat eredményei jelentős érvet jelentenek a metformin választása mellett, ha a 2-es típusú cukorbetegség kezeléséről van szó. Az már korábban, a 2008-ban publikált UKPDS-vizsgálatnak köszönhetően ismertté vált, hogy a metformin szedése a szívinfarktusos esetek arányának a visszaszorulásával és az összhalálozás csökkenésével jár együtt – mindezt azonban eddig a vércukorszint csökkenésének a következményeként értelmezték. A legfrissebb eredmények rámutatnak arra, hogy a metformin szív- és érrendszer szempontjából kedvező hatásai az LDL-koleszterin szintjének a csökkenésével is kapcsolatba hozhatók.

A metformin csökkenti az adenokarcinóma gyakoriságát

A metformin pleiotróp hatását bizonyítják a hatóanyag daganatprevencióban játszott szerepét boncolgató vizsgálatok is. Mint az a Cancer Prevention Research folyóiratban megjelent publikációból kiderül, a metformin csökkenti a tüdődaganatok gyakoriságát nem-dohányzók esetén.

Több mint 47 ezer diabéteszes beteg elektronikus aktáinak áttanulmányozása során kiderült, hogy 1994 és 1996 között a páciensek 46 százaléka részesült metformin kezelésben. Az ezt követő 15 évben közülük 747 beteg lett tüdődaganatos, köztük 80 nem-dohányzó. A retrospektív tanulmány eredményei alapján a metformin alkalmazása a nem-dohányzók csoportjában a vártnál alacsonyabb tüdődaganat-kockázattal köthető össze; náluk 43 százalékkal csökkent a tüdődaganat rizikója. A metformin protektív hatása annál kifejezettebbnek bizonyul, minél hosszabb időn keresztül szedi azt a beteg. Ugyanakkor, az alkalmazott metformin-dózis és a tüdődaganatoktól védő hatás között nincs összefüggés. A metformin védő hatása különösen az adenokarcinóma, a leggyakoribb fajtájú tüdődaganat esetén jelentős. A kissejtes tüdődaganatnál, aminek a kialakulása elsősorban a dohányzás rovására írható, a metformin protektív hatása nem jelentkezik.

Ez a tüdődaganatokkal kapcsolatos vizsgálati eredmény egy sor korábbi epidemiológiai tanulmány eredményeit erősíti meg, amik a metformin daganatoktól védő hatására utalnak. Az USA Nemzeti Rákkutató Intézetében jelenleg számos vizsgálat van folyamatban, amik a metformin különféle daganatok megelőzésében játszott esetleges szerepét próbálják felderíteni.

(Forrás: Deutsches Arzteblatt)