hirdetés
hirdetés

A magzati antiepileptikum-expozíció hatása a szellemi fejlődésre

A magzat valproát-expozíciója jelentősen rontja a gyermek szellemi fejlődését, ami iskolás korra az IQ, a verbális és nem verbális képességek, valamint a térbeli tájékozódási képességek terén is megnyilvánul. Az epilepsziás várandósok lamotrigin-kezelése e tekintetben biztonságosnak látszik.

hirdetés

A Neurology című rangos nemzetközi folyóiratban nemrég érdekes tanulmányt tettek közzé: brit kutatók elsőként vizsgálták prospektív elrendezésben, hosszú távú követéssel, milyen hatást gyakorol a magzatot érő antiepileptikum-expozíció a megszületett gyermek kognitív fejlődésére. A várandósság alatt valproáttal, karbanazepinnel, lamotriginnel, fenitoinnal vagy más antiepileptikummal kezelt anyák gyermekeinek szellemi képességeit 6 éves korban vak jelleggel mérték fel, és az eredmények alapján egyértelműen arra a megállapításra jutottak, hogy az intrauterin valproát-expozíció dózisfüggően és szignifikánsan rontja a gyermek szellemi fejlődését, ami az intelliganciahányados, a verbális és nem verbális képességek, valamint a térbeli érzékelési-tájékozódási képességek terén is megnyilvánul. E tekintetben a legbiztonságosabbnak az anya lamotrigin-kezelése látszik, ami a felmérés eredményei szerint nem fejt ki hasonló kedvezőtlen hatásokat.

 

Módszerek

A prospektív, megfigyeléses vizsgálatban részt vevő várandósokat 11 nagy-britanniai állami szülészeti klinikáról toborozták úgy, hogy az epilepsziás anyák csoportjához az átlagpopulációt jól reprezentáló egészséges kontrollokat illesztettek. A várandósság alatt részletes információkat gyűjtöttek az anya egészségi állapotáról, társadalmi-gazdasági és életmódbeli jellemzőiről (iskolai végzettség, foglalkozás, intelligenciahányados, dohányzás, alkoholfogyasztás). Az epilepsziás anyák csoportjában fontos jellemző volt a rohamok típusa, gyakorisága és a kezelés jellege. A leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek között a valproát, a karbamazepin és a lamotrigin szerepelt, jellemzően monoterápiában. Egyéb kategóriaként figyelembe vett szerekkel (fenitoin, topiramát, gabapentin, vigabatrin, oxkarbazepin) kisszámú (n=8) anyát kezeltek, ahogy a kombinációs kezelés sem volt kiemelten gyakori a bevont várandósok között.

A megszületett gyermekek 530 fős csoportjából 243-an kezelt vagy kezeletlen epilepsziás anyától, 287-en epilepsziában nem szenvedő kontrolltól származtak. A gyermekeket 6 éves korukig követték, amikor is – a lemorzsolódás miatt összesen 408-nál (77%) – az anya epilepszia-státuszának ismerte nélkül mérték az intelligenciahányadost a DAS-teszt (Differential Ability Scales) segítségével. A DAS alskáláinak pontszáma a kisiskolás gyermekek verbális, nem verbális és térbeli tájékozódási képességeiről adott bővebb információt. A gyermekek tanulási nehézségeiről és esetleges speciális tanítási igényéről szintén tájékozódtak.

 

Eredmények

A legrosszabb átlagpontszám – úgy az IQ, mint a DAS verbális, nem verbális és térbeli tájékozódási képességeket mérő alskálái esetében – azokat a gyermekeket jellemezte, akik édesanyját nagy dózisú (>800 mg/nap) valproáttal kezelték a várandósság alatt. Esetükben a korrigált átlagos IQ-érték 9,7 ponttal kisebbnek bizonyult, mint a kontrollcsoportban. E mellett a nagy dózisú valproát az intrauterin karbamazepin- és lamotrigin-expozícióhoz viszonyítva is károsabbnak bizonyult a gyermek szellemi fejlődésére nézve. A magzati életben nagy dózisú valproát hatásának kitett gyermekek gyakrabban küzdöttek tanulási nehézséggel és szorultak speciális oktatásra, mint a kontrollcsoporbeliek.  A kis dózisú in utero valproát-expozíció nem társult az intelligenciahányados csökkenésével; e gyermekek egyedül a verbális képességeket mérő teszten nyújtottak statisztikailag szignifikánsan rosszabb teljesítményt, mint kontroll társaik.

A kontrollcsoporthoz viszonyítva a nagy dózisú valproát-expozíció ágán több mint nyolcszoros volt a csökkent (85 alatti) IQ-érték rizikója, míg a karbamazepin – dózistól függetlenül – mintegy 3,5-szeresére növelte az IQ-csökkenés esélyét. A karbamazepinnel kezelt anyától született gyermekek – a kis dózisú valproát hatásának kitett gyermekekhez hasonlóan – a verbális képességek terén nyújtottak rosszabb teljesítményt, mint a kontrollcsoport tagjai (4,2 pontnyi IQ-csökkenés). Az in utero lamotrigin-expozíció nem mutatott kapcsolatot az intelligenciahányados csökkenésével. A valproátot is magában foglaló kombinációs kezelésben részesített anyák gyermekeinek IQ-pontszáma 6,4-del volt rosszabb, mint a kontroll édesanyák gyermekeié. A valproátmentes kombinációs kezelés nem fejtett ki hasonló hatást. A major fejlődési rendellenességgel világra jött gyermekeket szintén nagyobb valószínűséggel jellemezte 85 alatti IQ-pontszám. Megállapították továbbá, hogy az anya intelligenciahányadosa, a terhesség idején betöltött életkor és a társadalmi-gazdasági helyzet szintén hatással van a gyermek intelligenciahányadosának alakulására.

 

Következtetések

A tesztek eredményei alapján a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a magzati élet alatti valproátexpozíció szoros kapcsolatban áll a gyermek későbbi kognitív fejlődésével, és a kontrollcsoporthoz viszonyított IQ-csökkenés alapján e kedvezőtlen hatás dózisfüggő. A nagy dózisú intrauterin valproátexpozíció minden más befolyásoló tényezőnél jelentősebb jelzője a gyermek intelligenciahányadosának. Figyelembe véve, hogy az epilepsziás várandósok esetében a gyógyszerválasztást alapvetően a rohamok típusa és gyakorisága szabja meg, a fejlődő magzat védelmében a szerzők megfontolandónak tartják a valproát adagjának a lehető legalacsonyabb szintre csökkentését a terhesség alatt.

A vizsgálat alapján a gyermek szellemi fejlődése tekintetében a lamotrigin választása tűnik a legbiztonságosabbnak a terhesség alatt, ami összecseng a fogamzóképes nők körében megfigyelhető egyre gyakoribb felírásával, a biztonságosság igazolására azonban további prospektív vizsgálatok szükségesek.

(Írásunk a következő közlemény alapján készült: Baker G. A. et al.: IQ at 6 years after in utero exposure to antiepileptic drugs.  A controlled cohort study. Neurology. 2015;84:382–390.)

Dr. B. D.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés