hirdetés
hirdetés
2020. november. 26., csütörtök - Virág.
hirdetés

A kurkuma szerepe a gyulladásos bélbetegségek terápiájában

A kurkuma előnyösebb a placebónál a relapszusok megelőzésében, javulást eredményez a klinikai aktivitási index és az endoszkópos index tekintetében. Milyen dózisban és kiknél alkalmazható?

hirdetés

Az indiai sáfrányként is emlegetett kurkuma latin neve Curcuma longa vagy Curcuma domestica. Az évelő fűszernövény a gyömbérfélék családjához tartozik, trópusi és szubtrópusi vidékeken termesztik, különösen Indiában és Kínában. Sokféle összetevője közül a kurkumidok (diferuloil-metán; dezmetoxi-kurkumin vagy a legutóbb felfedezett ciklokumarin) a legaktívabbak orvosi szempontból. Felhasználását az ősi kínai és az ayurvédikus gyógyításban dokumentumok támasztják alá. Számos betegség kezelésére alkalmazták a légúti kórképektől a gyomorpanaszokig vagy a daganatok gyógyításáig. Mindmáig nincs olyan (akár állatkísérletes, akár humán) vizsgálat, amely a kurkuma szignifikáns toxicitását bizonyítaná, még nagy adagok alkalmazása esetén sem. Az itt bemutatott cikk (Taylor RA, Leonard MC. Curcumin for Inflammatory Bowel Disease: A Review of Human Studies. Altern Med Rev 2011;16(2):152-156) amerikai gyógyszerész szerzőpárosa a kurkuma gyulladásos bélbetegségek (IBD) terápiájában betöltött lehetséges szerepét kívánta feltárni. Két klinikai vizsgálatot (egy kis volumenű pilot-vizsgálatot és egy kettős vak, placebokontrollos vizsgálatot) mutatnak be, amelyekben a kurkuma hatásosságáról és biztonságosságáról nyert adatok alapján próbálnak állást foglalni, mennyire jelent vonzó terápiás lehetőséget ez az alternatív kezelési módszer.

Hatásmechanizmus és farmakokinetika

A kurkumát gyakran említik pleiotrop hatású szerként, mivel számos sejtbeli célponttal képes kölcsönhatásba lépni. Ami a gasztrointesztinális gyulladás szempontjából fontos, hogy képes gátolni a lipoxigenáz 4, valamint számos transzkripciós faktor aktivitását (pl. nukleáris faktor kappa-B [NF-kB], aktivált protein 1 [AP-1], peroxiszóma-proliferátor-aktivált gamma-receptor [PPAR-gamma]), amelyeknek kulcsszerepük van a gyulladás kialakulásában és a sejtproliferációban, valamint az angiogenezisben.

A ciklooxigenáz-2 (COX-2) fehérje kulcsszerepet játszik a gyulladásos kaszkád beindításában és több daganat kialakulásában is. A kurkuma több módon, közvetve és közvetlenül is gátolja a COX-2-t: alulszabályozza az expresszióját, leginkább a COX-2 aktiválódásához szükséges NK-kB alulszabályozásán keresztül. Rákos sejtekben az interleukin-1-béta, az interleukin-6 és a tumornekrózisfaktor-alfa expressziójának gátlásán keresztül fejt ki gyulladás elleni és növekedésgátló hatást.

Állatkísérletes eredmények szerint a kurkuma gyorsan metabolizálódik, a májban konjugálódik és nagyrészt a széklettel ürül (a vizeletben minimális mennyiség mutatható ki). Patkányoknak 40 mg/kg-os adagban intravénásan adva egy óra alatt eltűnt a plazmából. A humán adatok ellentmondóak, egyes vizsgálatok rossz abszorpcióra utalnak, a szérumban a bejuttatás után 1-2 órával mutatható ki a csúcskoncentráció, amely gyorsan csökken.

Klinikai vizsgálatok

Holt és munkatársai 2005-ben alig néhány beteg bevonásával vezettek egy nyílt pilot-vizsgálatot. (Holt PR, Katz S, Kirschoff R. Curcumin therapy in inflammatory bowel disease: a pilot study. Dig Dis Sci 2005;50:2191-2193.) Összesen 5 colitis ulcerosában (UC) és 5 Crohn-betegségben (CD) szenvedő beteget vontak be. Az UC-betegek szokásos gyógyszereik mellé (5-ASA; szteroidok) az első hónapban napi 2x550 mg kurkumát kaptak, amit a második hónapban 3x550 mg-ra növeltek. Az öt CD-beteg az első hónapban 3x360 mg, a második és harmadik hónapban 4x360 mg kurkumát kapott. A betegeket az induláskor, majd két hónap elteltével értékelték hematológiai, biokémiai szempontból és a gyulladás tekintetében (CRP-szint, süllyedés, szigmoidoszkópia, biopszia). A tünetek szubjektív alakulását önkitöltős kérdőív segítségével értékelték. Az öt UC-beteg mindegyikénél szignifikáns javulásról számoltak be. Kettőnél felfüggesztették az 5-ASA szedését, további két fő csökkenthette ennek adagját, egy betegnél teljesen elhagyhatták a szteroidot. Az öt CD-beteg közül csak 4 fejezte be a vizsgálatot, de ők is javulást tapasztaltak. Csökkent a kellemetlen bélmozgás, ritkábban számoltak be hasmenésről, hasi fájdalomról és görcsökről. Mivel a vizsgálatnak nem volt egyértelműen megfogalmazott elsődleges végpontja, csak a tünetek alakulását lehetett értékelni, és ebből a szempontból minden beteg állapota javult a két hónap során, a gyulladásos markerek pedig a normális tartományba tértek vissza. A szerzők nagyobb volumenű, kettős vak, placebokontrollos vizsgálat kivitelezését javasolták konklúzióként.

Hanai és munkatársai 2006-ban közöltek is egy ilyen vizsgálatot (Hanai H, Iida T, Takeuchi K, et al. Curcumin maintenance therapy for ulcerative colitis: randomized, multicenter, double-blind, placebo-controlled trial. Clin Gastroenterol Hepatol 2006;4:1502-1506.). Ebben 89 UC-beteget kurkuma plusz sulfasalazin vagy mesalazin (45 fő), illetve placebo plusz sulfasalazin vagy mesalazin terápiára (44 fő) osztottak be. A kurkumából napi 2x1000 mg-ot kaptak a betegek reggel és este étkezés után a sulfasalazin (napi 1–3 g) vagy a mesalazin (napi 1,5–3 g) mellé, hat hónapon át. A betegeket még ez után is követték további hat hónapig, amikor már mindenki csak a hagyományos gyógyszerét kapta. Összesen 82 beteget tudtak értékelni. A relapszusráta szignifikánsan magasabb volt a placebocsoportban (20,5% szemben a 4,5%-kal). A kurkumával is kezelt 43 beteg közül a terápia hat hónapja alatt mindössze 2 betegnél alakult ki relapszus, míg a placebocsoport 39 betege közül 8-nál. A kurkumát kapó betegeknél az endoszkópos index is javult (1,3-ról 0,8-ra, a placebocsoportban nem mutatkozott szignifikáns változás). A mellékhatások között puffadást, hányingert, vérnyomás-emelkedést (egy betegnél), hasmenést írtak le. Az egyetlen, vérnyomás-emelkedéses beteget leszámítva mellékhatás miatt senki nem hagyta abba a kurkuma szedését. A szerzők konklúzióként megállapították, hogy a kurkuma előnyösebb a placebónál a relapszusok megelőzésében, javulást eredményez a klinikai aktivitási index és az endoszkópos index tekintetében, továbbá jól tolerálható, és a későbbiekben a napi 2 g-nál nagyobb adagok vizsgálati kipróbálást javasolják.

Figyelmeztetések

Az epeköves vagy az epeút-elzáródásban szenvedő betegek csak óvatosan alkalmazhatják a kurkumát, mivel annak hatóanyagai képesek epehólyag-összehúzódást kiváltani. Egy véletlen besorolásos, kettős vak vizsgálatban 12 önkéntesnél átlagosan 29 százalékos epehólyagméret-csökkenést észleltek 20 mg kurkuma bevétele után (statisztikailag kimutatható különbség a placebóhoz képest). Egy másik vizsgálatban, 40-80 mg-os adag után 50–72 százalékos méretcsökkenést írtak le.

Mivel a kurkuma in vitro és állatkísérletekben gátolja a trombocita-aggregációt, additív hatása lehet aszpirin vagy clopidogrel szedése mellett, illetve nem szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazásakor. Alvadásgátló terápia mellett tehát szintén fokozott óvatosság szükséges.

Következtetés

Bár ez a cikk mindössze két klinikai vizsgálat eredményeit összegezte az IBD kapcsán, a szerzők megállapítják, hogy a kurkuma még számos betegség terápiájában tölthet be szerepet. Adagolása igen eltérő lehet, a 20 mg-tól a 12 g-os napi adagig, és olyan betegségekben is vizsgálják, mint a pszoriázis, a vastagbélrák, a pancreatitis, a diszpepszia és még sorolhatnánk. A bizonyítékok megszerzéséhez nagy volumenű, prospektív vizsgálatokra lesz szükség, ezekkel az IBD-ben betöltött szerepe is tisztázható lesz. Mivel biztonságossági profilja jó, költségei pedig alacsonyak, a kurkuma vonzó lehetőséget jelent az IBD kezelésében.

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés