A kórházi gyógyszerészek is felelősek a terápiás eredményekért

A több mint 3300 résztvevővel megrendezett kongresszus egyik fő témája a biohasonló szerek alkalmazása volt. Az ezzel foglalkozó továbbképző program legfőbb következtetését így foglalta össze dr. Hans Ebbers: „A biohasonló szerek megérkeztek!” Az Európai Unió biohasonló szerekkel kapcsolatos gyakorlatának legfontosabb szempontja, hogy ezek a termékek igen hasonlóak az originális szerekhez, terápiás szempontból pedig egyenértékűek azokkal. Eddig nem merültek fel biztonságossági aggodalmak az Unióban forgalmazott biohasonló gyógyszerekkel kapcsolatban; a következő megoldandó problémát a monoklonális antitestek jelentik majd.

Az idei rendezvény újdonsága volt a gyógyszerész rezidenseknek rendezett szeminárium, mely az EAHP és a gyógyszerész rezidensek európai szövetsége (EPSA, European Pharmaceutical Student’s Association) közötti egyre szorosabb együttműködést is szimbolizálja. Dr. Marianne Ivey, a szeminárium egyik előadója annak a fontosságát hangsúlyozta, hogy a betegnek kell döntéseink középpontjában állnia.

A kongresszus fontos témája volt a multidiszciplináris szemlélet. Dr. Fiona Reynolds, gyermekintenzív terápiás specialista az emberi tényezőkről és a teammunka fontosságáról beszélt a sürgősségi ellátásban. Ugyanakkor programozó férjével együttműködésben matematikai modellt dolgozott az egészségügyi igények és kapacitás modellezésére. Kiemelte, hogy az orvosnak betegcentrikusan kell mérlegelnie a kockázatokat, míg a gyógyszerésznek szélesebb összefüggéseiben kell szemlélnie a kérdést. A hatékony csapatmunka hosszabb időt vesz igénybe és gyakoribb kontaktust tesz szükségessé a team tagjai között. Ez különösen nehéz lehet kórházi körülmények között, ahol a team állandóan változik. A csapat minden tagjának tisztában kell lennie a többi tag szerepével és feladataival a közös munkában, a párbeszédnek pedig nyíltnak kell lennie, mentesnek egymás hibáztatásától. A teammunka kultúrájának javítását az előadó a birminghami gyermekkórház életéből vett példákkal illusztrálta.

Egy másik felkért előadás ugyancsak a jelenlegi teammunka-kultúra megváltoztatásával foglalkozott. Az osztrák dr. Norbert Pateisky professzor nagy derültséggel kísért előadásában a könnyen mérhető minőség és a nehezen megítélhető biztonság összefüggéseit taglalta. Ennek kapcsán kitért arra, hogy a kipipálandó feladatlisták miért működnek a pilótáknál és miért nem működnek az idősebb orvosoknál, illetve hogy miért ellensége a hierarchia a biztonságnak. Úgy tűnik, hogy a biztonság egy bonyolult kölcsönhatás eredménye: ennek egyik eleme az egész kórházra érvényes szabványok kialakítása, másik eleme ugyanakkor a team minden tagja közötti jó személyes kapcsolat.

A párizsi dr. Julie Rouprêt-Serzec és dr. Jean-Hugues Dalle professzor arról beszélt, hogy a gyógyszerészek milyen szerepet játszhatnak a hematológiai malignus betegségben szenvedő gyermekeknek nyújtott tanácsadásban a kórházból való hazabocsátás előtt. Anthony Sinclair professzor, a birminghami gyermekkórház igazgatója azokat a nehézségeket vázolta, melyekkel az egyre gyakrabban előforduló bonyolult esetekben szembe kerülhetünk a járóbeteg-ellátás gyakorlatában. A dán Jørn Herrstedt professzor arról beszélt, miért annyira fontos a szupportív ellátás a rákbetegek számára, és arra buzdította a kórházi gyógyszerészeket, hogy ők is vegyenek részt a kórházi szupportív szolgálat munkájában. A gyógyszerésznek két problémakörnek kell tisztában lennie: a kuratív célú kemoterápia mellékhatásaival, valamint a haldokló betegek palliatív ellátásának legfontosabb kérdéseivel.

Az EAHP jövő évi kongresszusának helyszíne Barcelona lesz.