hirdetés
hirdetés

A korai kezelésmódosítás életeket menthet

Nem érdemes megvárni a vérnyomás jelentős kiugrását az antihipertenzív kezelés módosításával, mert a késlekedéssel nő az akut kardiovaszkuláris történések és a halál rizikója – mutat rá egy széles körű metaanalízis.

hirdetés

A BMJ legfrissebb számában megjelent tanulmány  szerzői egy közel 25 évet átfogó retrospektív kohorszvizsgálat adatai alapján jutottak arra a megállapításra, hogy a hipertóniás betegek kései kezelésmódosítása növeli a kardiovaszkuláris események és a halál bekövetkezésének kockázatát. A vizsgálathoz az egyesült királyságbeli alapellátási praxisok egy kutatási célú adatbázisát (The Health Improvement Network) használták, és több mint 88 ezer hipertóniás beteg adatait tekintették át az 1986–2010 közötti időszakból.

A vizsgálat apropóját a magasvérnyomás-betegség kezelési gyakorlatának egy ismert hiányossága adta: nevezetesen, hogy az érvényben lévő irányelvek sem egységesek az enyhe szisztolés hipertónia (140–159 Hgmm közötti érték) esetén követendő kezelési stratégia, valamint a kezelésmódosítás szükségessége (dózisemelés vagy kiegészítő új gyógyszer rendelése) és a vérnyomás-ellenőrzések optimális gyakorisága tekintetében. Máig kevés vizsgálati bizonyítékkal rendelkezünk arról, hogy az enyhe szisztolés hipertónia gyógyszeres kezelése milyen mértékben javítja a kimenetelt. Emellett a gyakorlatban nemritkán hosszú idő telik el az emelkedett vérnyomás észlelése és a gyógyszeres kezelés módosítása, vagy a kezelésmódosítás és az újabb vérnyomás-ellenőrzés között. A vizsgálat az ilyen késedelmes beavatkozás és a kardiovaszkuláris kimenetel közötti kapcsolat feltárására irányult.

Az adatbázisban szereplő felnőtt hipertóniás betegeket a magasvérnyomás-betegség diagnosztizálásától vagy a 130 Hgmm-t elérő vagy meghaladó szisztolés vérnyomás-érték regisztrálásától kezdve követték; a kezelésmódosítás és a kimenetel közötti kapcsolatot medián értékben 3 éves követés alapján ítélték meg, az antihipertenzív terápia változtatását indokló legkisebb vérnyomás-érték megállapításától számítva. Ez alatt a vizsgálati alanyok 11 százaléka (n=9985) szenvedett el akut kardiovaszkuláris eseményt vagy hunyt el.

Minél rövidebb idő telt el az intenzívebb kezelést indokolttá tevő vérnyomásérték detektálása és a tényleges terápiamódosítás között, annál kisebbnek találták az akut kardiovaszkuláris történések és a halál bekövetkezésének kockázatát. Megállapították, hogy szűk másfél hónapos késlekedés már szignifikánsan, 12 százalékkal növeli a kardiovaszkuláris események vagy a kardiovaszkuláris okú elhalálozás rizikóját. Az sem mindegy, mennyire figyel oda betegére az orvos a kezelésmódosítást követően: ha az intenzívebb terápiára történő átállítás után több mint 2,7 hónap telt el az újabb állapotfelmérésig, ugyancsak szignifikánsan, 18 százalékkal nőtt a vizsgált végpontesemények összesített gyakorisága. Kimutatták, hogy amennyiben a kezelésmódosítás küszöbértékét 150 Hgmm-t meghaladó szisztolés vérnyomásként definiálják, progresszíven nő a nemkívánatos kimeneteli események kockázata, míg a 130–150 Hgmm közötti tartományban életbe léptetett terápiamódosításhoz nem társul a kockázat növekedése.

E megállapítások alátámasztják az emelkedett vérnyomás mielőbbi kezelésének fontosságát és a gyógyszeres kezelésben részesülő betegek rendszeres állapotfelmérésének jelentőségét. A nemkívánatos kardiovaszkuláris történések kockázata akkor csökkenthető a legeredményesebben, ha szem előtt tartjuk a vérnyomás elfogadott célértékeinek mielőbbi elérését és fenntartását, éppúgy, mint a rendszeres vérnyomás-ellenőrzés szükségességét, különösen a kezelésmódosítások körüli időszakban – hangsúlyozzák a kutatók.

A vizsgálat megállapításai összhangban állnak az Európai Hipertónia Társaság (ESH/ESC) 2013-ban megfogalmazott ajánlásával, amely szerint I. vagy II. fokú hipertóniában a célértékek el nem érése esetén a gyógyszeres kezelés mielőbbi elkezdése javasolt. Az amerikai ajánlás (JNC 8, the Eighth Joint National Committee guidelines for the management of hypertension) az európaihoz hasonlóan 140 alatti szisztolés vérnyomás elérését javasolja a fiatalabb korosztály, és 150 Hgmm alatti szisztolés értéket tart megfelelőnek az idősebb hipertóniások esetében, ha egyéb kockázati tényező nem áll fenn. Ezzel szemben a brit NICE (National Institute for Health and Clinical Excellence) irányelveiben csak akkor javasol gyógyszeres terápiát a szisztolés vérnyomás140–160 Hgmm közötti tartományában, ha más kardiovaszkuláris kockázati tényező vagy célszervkárosodás is fennáll.

(Forrás: Medscape)

Dr. B. D.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés