hirdetés
hirdetés

Növények, gyógymódok, népi orvoslás

A gyógygombák sem csodaszerek

Mára a népi orvoslási szokások – főként az internet használata révén – teljesen megváltoztak. Nemcsak magyar, hanem idegenföldi „csodahatású” növényekről is gyorsan tudomást szerezhet az érdeklődő, ami gyógyszerészek számára is nagy kihívást jelent.  Sorozatunkban az általános bevezető részt követően elsőként a gyógygombák hatásait tekintjük át. 

hirdetés

A Kárpát-medencében élő népek népi orvoslási szokásai vegyesek. A népi gyógynövényhasználat különösen Erdélyben volt gyakori. Évszázadok alatt főleg német és olasz füveskönyveket fordítottak magyarra a híres herbáriumszerzők, például Melius Juhász Péter, Lencsés György. Ezek tudásanyaga gyakran a nép közé jutott, idős asszonyok, ritkábban „gyógyító emberek” sajátos tapasztalataival gazdagodva, gyakran hitbéli, vallásos elemekkel átszőve.

A népi orvoslási módok szájhagyományként terjedtek. Feljegyzésüket az etnográfusok, etnobotanikusok végezték; ma már csak szórványos adatokról szerezhetünk tudomást.  Tőlünk távoli földrészeken is intenzív kutatást végeztek és végeznek ma is például a Távol-Keleten, Indiában, Dél-Amerikában, Afrikában, Ausztráliában. Mára a népi orvoslási szokások azonban – főként az internet használata révén – teljesen megváltoztak. Igen gyorsan terjednek, és nemcsak magyar, hanem az idegenföldi, „csodahatású” növényekről is tudomást szerezhet az érdeklődő.

Nem egyszer ismeretlen szerekkel és megalapozatlan hatásokkal vezetik félre a kíváncsi Google-böngészőt. Eközben újra felfedezik a Kneipp-féle fürdőkúrát, táplálkozási és gyógynövény-használati kiegészítő módszert, a mozgás, a természetbeni séta és vallásos elmélkedés előnyeit. A halimbai pap teáit felváltják a kiváló marketinggel rendelkező „bükki füves ember” teái.  A piacokon pultot bérelnek a népgyógyásznak kikiáltott maszek gyógyteások, mindenféle ellenőrzés nélkül árulva portékájukat. Eközben szigorú szabályokat alkotnak a becsületes hazai előállítóknak. A népgyógyász ma is megteheti azt, ami a szakember számára felelősségteljes munkát jelent, így a gyógyszerész legtöbb esetben feladja a küzdelmet a fitoterápiás tanácsadás terén.    

De mit is tehet a gyógyszerész?

Csak tiszta forrásból...

Ajánlatos, hogy a magyarul megjelent alapmunkák közül hozzáférhetők legyenek Szendrei Kálmán és Csupor Dezső, továbbá Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet és Szabó László Gy. újabb szakkönyvei, továbbá a Gyógyszerészet című szaklap, amelyben gyakran találunk kritikai személetű fitoterápiás szakközleményt.

A betegek és a szakmailag kevésbé képzett érdeklődők gyakran meglepő kérdéseket tesznek fel a gyógyszerésznek. Noha a patikákban bőséges az áruválaszték (növényi gyógyszerek, gyógytermékek, hatóságok által forgalomba helyezésre engedélyezett vagy regisztrált gyógyhatású és étrend-kiegészítő készítmények), a reklámok és vásárlásra buzdító elektronikus információk, újságok nemcsak a vásárlónak okoznak problémát, hanem a háziorvosoknak is. Nem is véletlen, hogy a gyógyszerész az, akinek hiteles és pontos információt kell adnia a vásárlónak és a diagnózis felállítására, a beteg gyógyítására hivatott orvosnak is. Most is gyakori, hogy Maria Treben könyvei jelentik az informálódás forrását. E jó szándékú gyógyító asszony füveskönyveiben számos „csodahatásról” olvashatunk, és a legtöbb ember ezekben nem kételkedik. Sokan keresnek alternatív orvoslásra, gyakran önkezelésre alkalmazható szereket, újabban gyógygomba-készítményeket. A homeopátiás orvoslás hivatalosan elismert, a patikában szabadon megvehető a homeopátiás gyógyszer, bár jól tudjuk, hogy a homeopátiás szakorvos jóváhagyása és útmutatása nélkülözhetetlen lenne, a nagyobb baj megelőzése végett.

Nagyon sok termék nem is kerül patikába, hanem különböző, többé-kevésbé megbízható forgalmazó cégek terjesztő hálózata révén válik hozzáférhetővé. Sok a megalapozatlan, tudományos bizonyítékot nélkülöző állítás a csatolt írásos ajánlatokban, miközben azonban hangsúlyozzák, hogy a „készítmény nem helyettesíti az orvosi kezelést”, a használat következményeiért a forgalmazó nem vállal jogi felelősséget.

Nehéz helyzetben van a hálózati vagy akár a kórházi gyógyszerész is, hiszen egyre több gyógytea, növényi termék, sőt élelmiszer kölcsönhatásba léphet az alkalmazott gyógyszerekkel. Az interakciónak mindig gondosan utána kell nézni, ám tudnunk kell: nem kevés munkával jár, ha pontos és megbízható alapinformációt akarunk adni a beteg vagy „betegjelölt” részére. Előfordul, hogy meg kell kérnünk, jöjjön vissza a gyógyszertárba, mert a kérdés szakirodalmi utánajárást igényel.

Az algák sem kivételek

Ne felejtsük el, hogy a Földön élő mintegy 300 ezer virágos növényfaj többsége nem ehető, legtöbbször többé-kevésbé mérgező. Ez alól a telepes növények, az algák sem kivételek – körülbelül egy százalékuk használható táplálkozásra és/vagy gyógyításra.

A hazánkban termeszthető kultúrnövények száma 150 körüli (gabonafélék, takarmányfüvek, gyümölcsök, zöldségfélék, gyógy- és fűszernövények, ipari növények). Tudjuk, hogy a sokféle növényi „hatóanyag”, bioaktív vegyület a növény fajfenntartásában nélkülözhetetlen, úgynevezett rezisztenciafaktor az állatok távoltartásában vagy a növényi kórokozók elleni küzdelemben. Közöttük olyanok is akadnak, amelyek extrahálva, gyakran izolálva gyógyszer-alapanyagok. Közismert a mák morfinja, az indiai kender THC hatóanyaga. A legmérgezőbb növényi hatóanyagok közé soroljuk a klinikumban használt, intravénásan adagolható vinkrisztint, vinblasztint és származékaikat; ezek az életmentő citosztatikumok a rózsamenténg – Catharanthus (Vinca) roseus – alkaloidjai.

A garantált minőségű, patogén mikroorganizmusokat, növényvédő szereket, nehézfémeket, gombatoxinokat csak a nemzetközileg megszabott határértékek alatti mennyiségben tartalmazó teagyógynövények alkalmazása többnyire nem okoz betegséget, de adagolásuk módja megalapozott szaktudást igényel. Ismernünk kell az esetleges mellékhatásokat, és az interakcióra vonatkozó kockázatokat is.

Elsőként a gyógygombákról...

A sok eső és a javuló idő kedvez az úgynevezett nagygombák fejlődésének. A piacokon sok vadon termő gombát árulnak az idén, de kevésbé látjuk a mikrogombákat, melyek azonosításához mikroszkóp szükséges. A növényi drogokban csak nagyon kis mennyiségű gombaspóra lehet, hiszen nem száraz helyen tárolva, hamar dohos szagú lesz akármilyen szárítmány.

Az Aspergillus és Penicillium fajok (számuk több száz) a legközönségesebb penészgombák. Egyik legmérgezőbb, karcinogén termékük az aflatoxin – emiatt a teadrogokat rendszerint aflatoxin és ochratoxin jelenlétére is meg kell vizsgálni. A nagy termőtestű gombák közül halálosan mérgező a gyilkos galóca, de sok más mérgező gomba is ismert. A gombák is tartalmaznak olyan hatóanyagokat, amelyek erősen toxikusak. Közülük egyes vegyülettípusok kórokozó mikroorganizmusokat is elpusztítanak; közismert hogy sok mikrogomba gyógyászati értékű antibiotikumot termel. Gyógyszert gyártanak az anyarozs (Claviceps purpurea) szkleróciumából, jól ismertek a lizergsav-származékok, az ergot-alkaloidok. Közülük a félszintetikus lizergsav-dietilamid (LSD) az egyik legveszélyesebb hallucinogén.

Újabban egyre több a hír a gyógygombákról A gyógynövényekhez hasonlóan ezek is jól láthatók, nagyobb termetű bazidiumos (például tinorú, bükkfatapló, laskagomba) vagy aszkuszos (például kínai hernyógomba) fajok. Többnyire kivonatokat készítenek belőlük: nem erős hatásúak, mégsem alkalmasak öngyógyításra!

Bár a parazita és korhadék-lebontó gombák nem növények (klorofillt nem tartalmaznak, oxigént nem termelnek, sejtfaluk nem cellulóz, hanem főleg kitin, stb.), mégis a gyógynövények között tartják őket számon. Ha gyógyítás céljából alkalmazzák, akkor nem fitoterápiát, hanem mikoterápiát említenek.

Az egyik legismertebb gyógygomba a régóta használt élesztőgomba. A régi magyar népi orvoslásban mintegy 30 gombafajt használtak, inkább állatbetegségek kezelésére. Ma ez már csak elvétve, főleg Erdélyben fordul elő. Kínában, Japánban és Malajziában a hagyományos népi gyógyászatban viszont évezredek óta alkalmazzák az ott is honos nagygombákat. Közülük a legismertebb a taplószerű, kemény, de nem mérgező pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum). Ez a gomba erdőkben, korhadt fákon, nálunk is megterem. Termesztése üvegházban is lehetséges. Kivonatainak gyógyhatásairól bő információt találunk (a többi hasonló, nem erős hatású nagygombával együtt) a szakirodalomban és az interneten. A többnyire étrend-kiegészítőként engedélyezett termékeket erre szakosodott terjesztő cégek forgalmazzák, de a „Ganoderma-spóra kapszula” patikában is kapható. E gyógygombák komplex hatástani igazolása még hiányos, és a klinikai vizsgálati eredmények sem egyértelműek. Fő hatásuk, hogy aspecifikus immunomodulánsok, vízben oldódó, rendszerint poli-béta-glukánok és poli-béta-xilánok. E változatos szerkezetű heteropoliszacharidok molekuáris hatásmechanizmusa jelenleg még közel sem ismert. Alkalmazásuk akkor járul hozzá a rákos megbetegedés leküzdéséhez, ha szakorvosi kezelésben részesül a beteg. A parenterális adagolás lényegesen eredményesebb, mint a perorális; lásd például „Krestin” Japánban. Hasonló hatóanyagot tartalmaz és hasonló hatású ugyanakkor például a jól ismert kasvirág („Echinacea-cseppek”).

A mai népi orvoslásban „hatóanyag-szakértők” hirdetik a gyógygombák immunstimuláns hatását, de a sokféle gombanév és bizonytalan állítás kétséget támaszt. Fontos, hogy a mikoterápiában a készítményben a gomba tudományos neve egyértelművé tegye, hogy mit is tartalmaz. A sokféle magyar név használata zavart kelt. Bonyolítja a helyzetet, hogy a legtöbb kivonatot Kínában és Távol-Keleten használják és állítják elő.

Néhány gyógygomba tudományos és magyar neve:

Agaricus blasei – mandulagomba

Cordiceps chinensis – kínai hernyógomba, lepkefű

Ganoderma lucidum – fényes pecsétviaszgomba

Ganoderma sinense – kínai pecsétviaszgomba

Grifola umbellatus – tüskegomba

Hericium erinaceus – süngomba, cseppkőgomba, remetegomba

Inonotus obliquus – ferde likacsosgomba, hamvaskéreg

Lentinus (Lentinula) edodes – shii-take, japán fagomba

Meripilus (Grifola) giganteus – óriás bokrosgomba, maitake

Monascus purpureus – vörösrizs-élesztőgomba

Schizophyllum commune – hasadtlemezű gomba

Trametes (Coriolus) versicolor – lepketapló, pulykafarok

Volvariella volvacea – bocskorosgomba, fukurotake

Fontos hangsúlyozni, hogy a Magyarországon hozzáférhető gyógygomba-készítmények táprend-kiegészítők, nem pedig csodaszerek, de saját felelősségére bárki alkalmazhatja őket. A forgalmazott kivonatok esetleges immunstimuláns hatása – perorális alkalmazás formájában – roboráló. Rákterápiában előnyös lehet kiegészítő használatuk, az orvos tudtával.    

Dr. Szabó László Gyula, az MTA doktora, emeritus professzor Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Gyógyszerészeti Intézet
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline)
hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 10,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés