hirdetés

A hiányállapot kedvezőtlenül hat a neurológiai fejlődésre

A csecsemőkori vaspótlás jelentősége és főbb szempontjai

Nagyszámú vizsgálat igazolja, hogy a csecsemőkori vashiányos állapot kedvezőtlenül hat a neurológiai fejlődésre. A hosszabb távon kifejlődő vashiányos anémia irreverzibilis idegrendszeri és pszichés károsodásokhoz vezet(het). A koraszülött csecsemők kiemelten veszélyeztetettek.

hirdetés

A mikrotápanyagok hiányállapotai körében világviszonylatban a vashiány számít a leggyakoribbnak, és egyben ez az anémiák leggyakoribb oka. E tekintetben a csecsemők és a kisgyermekek – a szervezet gyors ütemű növekedése miatt – fokozottan veszélyeztetettek. Mivel a vas(II)- és vas(III)-ionok megfelelő anyagcseréje létfontosságú az idegrendszer és az agy egészséges fejlődéséhez, fontos, hogy a csecsemő szervezetének elégtelen vasellátottsága mielőbb felismerésre kerüljön, és megfelelő forrásból pótlódjon (1).

Élettani jellemzők

Az újszülött szervezetében lévő vasmennyiség négyötöde a terhesség harmadik trimeszterében halmozódik fel a magzati szövetekben. Ez az oka annak, hogy a koraszülött csecsemőknél nagyobb eséllyel jelentkezik hiányállapot, hiszen a korai világra jövetel miatt e gyors akkumulációs fázis részben kiesik. Az anyai szervezet vaskapacitása, a terhességi hipertónia és az ezzel járó magzati növekedéslemaradás, valamint a gesztációs diabétesz ugyancsak szerepet játszhat a magzati vasraktárak csökkenésében (függetlenül a születési időtől) (2).

Az újszülöttkori hematológiai mutatók a gesztációs kor és az intrauterin növekedés függvényében változnak. Teljes időre született csecsemők körében megállapították, hogy a növekedésben visszamaradt újszülöttek ferritinkoncentrációja szignifikánsan kisebb, mint a megfelelően fejlett újszülötteké. Ez arra utal, hogy az intrauterin növekedésbeli lemaradás – vélhetően a méhen belüli relatív oxigénhiány és a következményesen fokozódó vörösvértestképzés útján – jelentősen csökkenti a magzati szervezet vasraktárait. Emellett a növekedésben retardált babáknál a vörösvértestek méret szerinti eloszlásának szélessége (RDW) is nagyobb, míg a vas szérumkoncentrációja, valamint az erythrocyták átlagos hemoglobintartalma (MCH) és átlagos hemoglobinkoncentrációja (MCHC) kisebb, mint a megfelelő fejlettségű újszülötteké. Mivel a vasraktárak kiürülése esetén az RDW-érték emelkedése az első kórjelző mutatók egyike, a ferritinszint meghatározása mellett alkalmas lehet az újszülöttek vasellátottságának követésére (3).

Mekkora a csecsemők és a kisgyermekek vasszükséglete?

A koraszülött csecsemőkre jellemző vashiányos állapot súlyossága fordítottan arányos a születéskor betöltött gesztációs korral. Bár e populációban a gyakori postnatalis kezelések (pl. többszöri vérvétel, transzfúzió) nehezítik a pontos vasszükséglet megadását, az Amerikai Orvostudományi Intézet (US National Academy of Medicine) szakembereinek ajánlása szerint napi 2–4 mg/ttkg per os vasbevitel javasolt.

Az időre született csecsemők naponkénti vasszükségletét 0,27 mg-ban adják meg, amely 6 hónapos korig fedezi a növekedési ütemnek megfelelő szöveti igényt. Ezt követően, 7–12 hónapos kor között a számított napi vasszükséglet 11 mg-ra emelkedik. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a valóságban nem egyik napról a másikra ugrik meg ilyen mértékben a szervezet vasigénye – sokkal inkább arról van szó, hogy az időre született, egészséges csecsemők életének első 4–6 hónapjában a születéskori vasraktárak és a hemoglobinban kötött vas közötti fiziológiás egyensúly a csecsemőtáplálás módjától függetlenül fedezi a teljes vasszükségletet, körülbelül féléves kortól azonban jelentősen nő az a vasmennyiség, amit a táplálékkal kell a szervezetbe juttatni (2). Az anyatej egyébként kiváló vasforrás a csecsemő számára – igaz ugyan, hogy a női tej tényleges vaskoncentrációja kicsi, a benne lévő vas biológiai hasznosulása viszont nagyon jó (1).

Kisgyermekkorban (1–3 év) a definiált napi vasszükséglet 7 mg (2). Viszonyításképpen: a felnőtt szervezet vasszükséglete a férfiak és a menopauzában lévő nők esetében napi 10 mg, míg a fogamzóképes korban lévő, de nem terhes nők esetében napi 20 mg – ekkora nettó bevitel fedezi, hogy a vörösvértestképzés és a vastartalmú enzimek szintézise zavartalan legyen, és a vasraktárak is fel legyenek töltve (4).

Élettani hatások

A vérképzésben betöltött esszenciális szerepén túl a szervezet funkcionális vastartalma az idegrendszer megfelelő fejlődéséhez is nélkülözhetetlen: szerepet játszik a neuronok energiatermelésében, a neurotranszmitterek metabolizmusában, a mielinizáció folyamatában és az adekvát memóriaműködésben (2). Ezzel magyarázható, hogy a csecsemő- vagy kisgyermekkorban tartósan fennálló vashiányos állapot – és az ebből eredő vashiányos anémia – kognitív és viselkedésbeli változásokkal társulhat (pl. viselkedési zavarok, szorongás) (1, 2).

Mikor indokolt a vaspótlás?

Számos vizsgálat igazolja, hogy a kis súlyú újszülöttek (2000–2500 g) esetében kedvező hatású a napi 2–3 mg/ttkg dózisú orális vaspótlás (2, 5). Egy svédországi véletlen besorolásos, placebokontrollos tanulmányban a 6 hetes kortól 6 hónapos korig vaspótlásban részesülő kis súlyú újszülötteknél szignifikánsan kevesebb viselkedési problémát észleltek 3,5 éves korban, mint a placebocsoportban, ami megerősíti, hogy e populációban a kiegészítő vasbevitel hosszú távon előnyös.

Kiemelten fontos a vaspótlás a nagyon kis súlyú koraszülöttek (1500 gm-nál kisebb) esetében, a javasolt napi adag azonban e populációban sem több 2–3 mg/ttkg-nál (több vizsgálat jelzi, hogy a nagyobb adagok alkalmazása nem társul több vagy nagyobb mértékű kedvező hatással) (1). Az Európai Gyermek-gasztroenterológiai, -hepatológiai és Táplálkozástudományi Társaság a kis súlyú újszülöttek esetében már 2–6 hetes kortól, a nagyon kicsi súllyal világra jött koraszülöttek esetében pedig 2–4 hetes kortól javasolja a profilaktikus perorális vaspótlást (6, 7). Az Amerikai Gyermekgyógyász Társaság (American Academy of Pediatrics) állásfoglalása szerint az anyatejjel táplált koraszülött csecsemőket 1 hónapos kortól 1 éves korig javasolt napi 2 mg/ttkg dózisú vaspótlásban részesíteni (2, 6). Egy közelmúltbeli metaanalízis megerősíti, hogy a korai vasszupplementációt a vasraktárak (ferritinszint) és a haemoglobin-szint kedvezőbb alakulása kíséri. Azt is fontos ugyanakkor szem előtt tartani, hogy a napi bevitel mértéke ne haladja meg a javasolt mennyiséget, mert a túlzott vasterhelés szintén kedvezőtlenül befolyásolja a hosszú távú neurológiai fejlődést (6).

Hat hónapos kor felett a jól táplált csecsemők esetében általánosságban nincs szükség kiegészítő vaspótlásra, oda kell viszont figyelni arra, hogy a baba étrendje már a hozzátáplálás kezdetétől minél több nagy vastartalmú élelmiszert magában foglaljon (1).

 

 

Egyre több tudományos bizonyíték szól amellett, hogy a köldökzsinór elvágásának időzítése jelentősen befolyásolja az újszülött szervezetének teljes vaskoncentrációját: a késleltetett (nagyobb-egyenlő 180 sec) köldökzsinór-átvágás növeli a raktárvas (ferritin) mennyiségét anélkül, hogy akár a csecsemőre, akár az anyára nézve bárminemű káros következménnyel járna (1, 3).

 

Irodalom

1. Berglund, S, Domellöf M. Meeting iron needs for infants and children. Curr Opin Clin Nutr Metab Care 2014;17:267–72.

2. Baker RD, Greer FR and the Committee on Nutrition of the American Academy of Pediatrics. Clinical Report – Diagnosis and Prevention of Iron Deficiency and Iron-Deficiency Anemia in Infants and Young Children (0–3 Years of Age). Pediatrics. 2010;126:1040–50.

3. Patidar S. et al. Assessment of Iron Status and Red Cell Parameters in Healthy Full Term Small for Gestational Age Neonates at Birth. J Clin Neonatol 2013;2:121–4.

4. Fonyó Attila: Az orvosi élettan tankönyve (2011)

5. Berglund SK et al. Iron Supplementation Until 6 Months Protects Marginally Low-Birth-Weight Infants From Iron Deficiency During Their First Year of Life. JPGN 2015;60:390–5.

6. Jin et al. Early and late Iron supplementation for low birth weight infants: a meta-analysis. Italian Journal of Pediatrics 2015;41:16–26.

7. Agostoni C, Buonocore G, Carnielli VP, De Curtis M, Darmaun D, Decsi T, et al. Enteral nutrient supply for preterm infants: commentary from the European Society of Paediatric Gastroenterology, Hepatology and Nutrition Committee on Nutrition. J Pediatr Gastroenterol Nutr. 2010;50:85–91.

Dr. Bokor Dóra, szakgyógyszerész
a szerző cikkei

(forrás: Pharma Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés