hirdetés
hirdetés

A betegoktatás kulcsfontosságú

A rendszeres vércukor-önellenőrzés nagyobb önállóságot és szabadságot eredményez, a modern vércukormérők és a hozzájuk kapcsolódó elemző szoftverek, telemedicinális rendszerek segítik a mérési adatok helyes értékelését, a glykaemiás célok biztonságos elérését.

hirdetés

A görög mitológia szerint Odüsszeusznak és hajósainak a Földközi-tenger egyik szorosában Szkülla és Kharübdisz sziklái között hajózva meg kellett találniuk a helyes utat, hogy egyik nimfa se ragadja el őket. Hasonló helyzetben vagyunk mi is a vércukor-beállítás során: a késői szövődmények megelőzése érdekében az euglykaemiára törekszünk, igyekszünk elkerülni a hyperglykaemiát, míg másik oldalon a hypoglykaemia fenyeget, ami akut veszélyt jelent és fokozott mortalitási kockázattal is jár. Ahogy a hajósok is mérésekkel, pontos tájolással igyekeztek megtalálni a helyes utat, úgy nekünk is a vércukorszintmérések segítenek az optimális terápia beállításában, az akut hypo- és hyperglykaemiák felismerésében, a vércukor-ingadozások megítélésében. A szénhidrátanyagcsere-státusz megítélésére a vércukorátlaggal és a késői szövődményekkel is jól korreláló hemoglobin A1c-t (HbA1c), az éhomi, pre- és posztprandiális vércukorértékeket használjuk. Új elem a glükózvariabilitás. A hypoglykaemia-kockázat szempontjából is fontos tényező. Minél kisebb a vércukor-variabilitás, annál biztonságosabban – azaz hypoglykaemia nélkül – lehet alacsonyabb vércukor-átlagértékeket elérni.

Betegedukáció és önmenedzselés

A vércukor-önellenőrzés a cukorbetegség követésének eszköze, hatékonysága azoknak az edukált betegeknek az esetében a legjobb, akik képesek jól használni a mérőeszközt, a mért vércukoreredményeket értékelve képesek helyesen beavatkozni a kezelésbe, és a normoglykaemiára törekedve korrigálják a vércukorkitéréseket.

A vércukor-önellenőrzés szerepe diabetesben:

•a hypoglykaemia felismerése és elkerülése,

•a hyperglykaemiás anyagcsere-kisiklás megelőzése, illetve korrigálása,

• a kezelés igazítása az életvezetéshez, az aktuális élethelyzethez,

• optimális anyagcserekontroll elérése és fenntartása.

A felsoroltak révén az önellenőrzés a betegség megismerésének, a kezelés bizonyos határok közötti önmenedzselésének, a betegedukációnak hatékony eszköze (1).

Az eszközök lépést tartanak a korral

A vércukor-önellenőrzés módszere a 80-as években indult el. Magyarországon a 77 Elektronika Kft. 1986 óta gyárt glukométereket. A vércukormérők nagy fejlődésen mentek át, az egyre pontosabb és egyre kisebb vérmintát igénylő bioszenzoros vércukormérési technológiák terjedtek el hozzájuk csatlakozó telemedicinális rendszerekkel. A készülékek nemcsak tárolják a mérési adatokat, hanem USB-, illetve Bluetooth-csatlakozáson keresztül lehetőséget biztosítanak számítógépre, okostelefonra történő adatátvitelre is, ahol megjeleníthető az online vércukornapló, és akár jól átlátható grafikus formában is megjeleníthetők az adatok, és további feljegyzéseket lehet az adatokhoz rendelni. A folyamatosan fejlődő kiértékelő szoftverek segítségével a betegek és gondozó orvosaik a mérési naplók adatai mellett a vércukorátlagokról, tendenciákról, variabilitásról, a hypoglykaemia kockázatának mértékéről is információt kaphatnak. A legújabb vércukormérő készülékek, ha kellő mennyiségű mérés történik a meghatározott mérési időpontokban, akkor a számított vércukorátlag mellett a becsült HbA1c-értéktartományt és a becsült hypoglykaemia-kockázat mértékét is megjelenítik szövegesen, illetve egy paraméter megadásával vagy hypoglykaemia-eseményszám becslésével. Az internetalapú rendszer lehetővé teszi, hogy a beteg az otthonából feltöltse adatait és azt orvosa a távollétében értékelje, majd az eredményeket telefonon vagy levelezésben megbeszéljék.

Az anyagcsere-állapot bizonyítottan javul

Vércukor-önellenőrzés javasolt minden cukorbeteg számára a diabetesgondozás keretén belül, miután az tájékoztat az aktuális vércukorértékről, a terápiás döntések alapját képezi, és növeli a kezelés biztonságát a hypoglykaemia felismerése révén. Mind az orvos, mind a beteg számára segítséget jelent az életmód-változtatás és az antidiabetikus kezelés szükség szerinti módosításának eldöntésében, illetve annak elfogadásában (1). A vércukorprofilok elemzésével proaktívan avatkozhatunk be a terápiába az optimális glykaemiás kontroll elérése céljából. A klinikai vizsgálatok eredményei igazolták, hogy 1-es típusú és 2-es típusú inzulinnal kezelt diabetesesek esetében a vércukor-önellenőrzés egyértelműen javítja a szénhidrát-anyagcserét és csökkenti a hypoglykaemiás események előfordulását.

A nem inzulinnal kezelt, 2-es típusú diabeteses betegek esetében azonban a vércukor-önellenőrzés önmagában kevésbé eredményes. Mérsékelt anyagcsere-javulást eredményez, azonban az amúgy is ritkán fellépő hypoglykaemia előfordulásának csökkentésében nem jelent előnyt (2).

A Northern California Kaiser Permanente Medical Care program diabetesregiszterében szereplő 24 312 cukorbeteg adatait értékelték aszerint, hogy a napi vércukormérések száma és az anyagcsere-állapot (HbA1c) között volt-e összefüggés. Az olyan, 1-es típusú diabetesesek között, akik naponta legalább 3-szor mértek vércukrot, 1,0% ponttal, az inzulinnal vagy orális antidiabetikummal kezelt, 2-es típusú cukorbetegek között, akik legalább naponta egyszer mértek vércukrot, 0,6% ponttal, míg a csak diétával kezelt, 2-es típusú diabetesesek között, akik úgyszintén legalább naponta egyszer mértek vércukrot 0,4% ponttal alacsonyabb HbA1c-t találtak, szemben azokkal, akik kevesebb mérést végeztek. Az eredmények klinikailag és statisztikailag is jelentősen jobb glykaemiás kontrollt igazoltak a gyakoribb vércukorméréseket végző betegekben függetlenül a diabetes típusától és a kezelés módjától (3). Polonsky és munkatársai 2011-ben közölték közel 500 fő 2-es típusú cukorbetegen végzett vizsgálatuk eredményét. Az derült ki, hogy a nem jól beállított (HbA1c >7,5%), inzulinnaiv betegek, akik strukturált oktatásban részesültek és vércukor-önellenőrzést végeztek, egy év követési idő alatt jobb HbA1c-értéket (–1,2% vs. –0,9%, p=0,04) értek el a standard kezelésben részesülő, vércukor-önellenőrzést nem végző betegekhez képest. A hypoglykaemia előfordulásában nem volt különbség a két csoport között. A vércukor-önellenőrzést végzők között nagyobb számban történt előrelépés, bázisinzulin bevezetése a terápiába (4).

A mérések időzítése a napi gyakorlatban

A vércukormérést nem szabad elválasztani a diabetes önmenedzselésére felkészítő edukációtól és terápiás programtól, annak részeként kell kezelni, így válik a leghatékonyabbá. A vércukor-önellenőrzés az elsajátított ismeretek birtokában terápiás döntésekre serkenti a betegeket és segítséget nyújt a gondozó orvosaiknak is – vércukoradatokat szolgáltatva – a terápia megfelelő módosításához. A megfelelően kiválasztott önellenőrzési rezsim vércukor-eredményei nagyban segítik a betegeket, hogy elérjék és fenntartsák a glykaemiás kontrollt (5). A vércukormérések időpontjait és gyakoriságát individuálisan kell meghatározni. A vércukor-önellenőrzés gyakorisága és időpontja függ a diabetes típusától, az előírt antidiabetikum-kezelés módjától, az anyagcsere-állapottól, a hypoglykaemia-kockázat mértékétől, a kezelés céljától és speciális körülményektől (terhesség, interkurrens betegség, perioperatív állapot, autóvezetés, sport). A kellő számú és kellő információtartalmú mérési eredmény megléte mellett a beteg életminőségére és a költséghatékonyságra is figyelemmel kell lennünk. Így az adott kezelési mód, diabetesállapot mellett meglévő kitüntetett pontokban kell méréseket végeztetnünk, hogy optimalizáljuk a mérések számát, mégis a kellő információt kapjuk a terápiás döntésekhez. A vércukor-önellenőrzés történhet alkalmi mérésekkel; csak éhomi, illetve preprandiális vagy csak posztprandiális mérésekkel; vércukorpárok (étkezés előtti és utáni) mérésével; napi 4–10-szeri – étkezések előtti, utáni, illetve lefekvéskor beiktatott méréseket tartalmazó vércukorprofil készítésével; lépcsőzetes mérési módszerrel (naponta más-más időpontban) történő vércukormérésekkel; a magas éhomi érték tisztázása, rejtett éjszakai hypoglykaemia, illetve a hajnali jelenség felismerése céljából szükség lehet több alkalommal történő éjszakai, hajnali vércukormérésre is (1).

A mérések gyakoriságának, időpontjának egyénre szabott meghatározása szükséges, hogy célunkat elérjük, kapjuk meg a kezelés megítéléséhez szükséges vércukoradatokat, de ne terheljük túl a beteget és ne veszítsük el az együttműködését.

Irodalom:

  1. MDT Szakmai irányelv 2014. Diabetologia Hungarica 2014; XXII. évf. 1. suppl.
  2. Malanda UI, Bot SD, Nijpels G. Self-Monitoring of Blood Glucose in Noninsulin-Using Type 2 Diabetic Patients. Diabetes Care. 2013;36:176–8.
  3. Karter AJ, Ackerson LM, Darbinian JA, et al. Self-monitoring of Blood Glucose Levels and Glycemic Control: the Northern California Kaiser Permanente Diabetes Registry. Am J Med. 2001;111:1–9.
  4. Polonsky WH, Fisher L, Schikman CH, Hinnen DA, et al. Structured self-monitoring of blood glucose significantly reduces A1C levels in poorly controlled, noninsulin-treated type 2 diabetes: results from the Structured Testing Program study. Diabetes Care. 2011;34:262–7.
  5. Cypress M, Tomky D. Using Self-Monitoring of Blood Glucose in Noninsulin-Treated Type 2 Diabetes. Diabetes Spectrum. 2013;26:102–6.
Dr. Fülöp Gábor, Pécsi Tudományegyetem, II. Belgyógyászati Klinika és Nephrologiai Centrum
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés