hirdetés
hirdetés

„A betegellátás nemcsak addig tart, míg a paraszolvencia begyűjtése megtörténik”

Ónodi-Szűcs Zoltánnal, a GYEMSZI főigazgatójával, s az örökébe lépő Állami Egészségügyi Ellátó Központ vezetőjével közöl interjút a MedicalOnline.

hirdetés

A beszélgetésben a szervezeti átalakulásról, s a jövendőbeli szerepekről így beszélt:

– Alapvetően az OEP-nek a finanszírozás megtervezése lesz a régi-új feladata, ezáltal pedig lesz egy nagyon erős megrendelői szerepköre, ami korábban nem volt. Sok volt az átfedés a GYEMSZI hatásköreivel, ami nem volt célszerű. Úgy gondolom, ez a feladatmegosztás szakmailag indokolt, a most tervezett struktúra kristálytiszta helyzetet teremt. Fenntartóként nem tartom a legfontosabb kérdésnek, hogy az egészségbiztosító a jövőben hogyan osztja a forrást, háztömbönként, megyénként, vagy térségenként… . Minden olyan feladat, ami nem szorosan az intézmények fenntartásához tartozik, elkerül tőlünk; nagyjából felére zsugorodik a szervezet Azt ne kérdezze, mi hová integrálódik, azt majd eldönti az Államreform II. Bizottság. Számomra most az a kérdés, hogy fenntartóként hogyan tudunk megfelelni az OEP felől érkező megrendelésnek, milyen hatékonysággal tudjuk működtetni az intézményrendszert, és hogyan tudjuk rávenni az intézményvezetőket, hogy alkalmazkodjanak a mostani a helyzethez.

Az interjúban kitértek az egyik legkeményebb várható konfliktusra,  a budapesti vezető kórház, vagy kórházak kijelölésére is:

– Biztos vagyok benne, de ez a közös érdekünk. Nem lehet fenntartani ennyi döntési pontot, mint amennyi most van. Főként nem úgy, hogy eközben az ellátás iránti felelősség közös. Mindenki egyetért abban, hogy ezen változtatni kell. Minél kevesebben „lőnek egymásra”, annál könnyebb lesz végigvinni a rendszerszintű változtatásokat. Jó lenne, ha mindenki tudomásul venné – és nem csak a fővárosban, vidéken is – hogy az intézmények vannak a betegekért és nem fordítva. A betegellátás nemcsak addig tart, míg a paraszolvencia begyűjtése megtörténik, hanem 24 órában kell az ellátást garantálni. Az, ami sürgősségi ellátás címén zajlik a fővárosban, néha már a burleszk kategóriája. Gyakori, hogy az ügyelet megkezdése előtt két órával mondanak le intézmények egyébként kötelező feladatukról, gyakran mondva csinált okok miatt – amivel mindenki tisztában van. Ezen változtatni kell. Mégis csak vicc, hogy ügyeleti időre mindenki „elfogy”. Ezek fekvőbeteg intézmények, nem szakrendelők! Milyen az a kórház és egyáltalán hogy kaphat úgy működési engedélyt, ha nem tud 24 órán át működni?

Nem ígér kevesebb konfliktust a túl sok telephely kérdése sem: „bizony lakatot kéne tenni egy-két kórház kapujára. Elég erős ehhez?”

– Megméretem magam. Ha az a kérdés, hogy van-e általános megoldásom, akkor a válaszom, hogy nincs. Nekem első körben az a feladatom, hogy az Állami Egészségügyi Ellátó Központnak legyen olyan vezetői struktúrája, amely alkalmas lesz arra, hogy a kormányzati koncepciót végrehajtsa. A főváros egészen furcsa helyzetben van, hiszen egy-két kilométeren belül számtalan „félkórház” működik Budapesten, melyek nem tudnak teljes spektrumú ellátást nyújtani, elveszik egymás elől a lehetőségeket. Azt gondolom, hogy egy csomó szituációban az emberek – nemtől, kortól függetlenül – úgy viselkednek, ahogy az adott helyezet diktálja. Ha a szakmák maguk gerjesztenek mesterségesen hiányt bizonyos területeken, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy ezt a szereplők saját érdekeik mentén kihasználják. Ha például álláshelyeket generálunk azért, hogy kiderüljön, nincs elég orvos, akkor ezzel az orvosok vissza fognak élni – ezt természetes jelenség – válaszolta az interjúban Ónodi-Szűcs Zoltán a  mediaclonlne.hu-n.

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés