hirdetés
hirdetés

„Sokan csak a szép gyógyszerésznő miatt keresnék fel a gyógyszertárat”

A Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság Szmodits László a „Nők a magyarországi gyógyszerészetben a magyarországi gyógyszerészképző helyeken (Budapest, Kolozsvár, Szeged) 1950-ig végzett női gyógyszerészek névszerinti listájával” című munkájának közzétételével köszönti a nőnap alkalmából a kollégákat.

hirdetés

„A nők gyógyszerészi pályára bocsátása már több mint százhúsz évvel ezelőtt foglalkoztatta a szakmai közvéleményt – idézi fel tanulmányában Szmodits László. –  A gyógyszerészi szaksajtó már 1893-ban hírt adott arról, hogy a prágai Minerva egyesület és a galíciai orosz nőegyesület már régen kérte az osztrák parlamentet, hogy engedjék a nőket a gyógyszerészi pályára.

1894. novemberében Lengyel Lajos "Női gyógyszerészeti tanfolyam" címmel tartott előadást. Egy kétéves női tanfolyam indítását javasolta, de egyben azt is megjegyezte, hogy az itt szerezhető oklevél még nem jogosítaná fel a nőket a gyógyszertár vezetésére.

A női emancipációt képviselő Mária Dorottya Egyesület elnöke, gróf Csáky Albinné levelet írt 1895. január elején Wlassics Gyula vallás-és közoktatási miniszternek, amelyben kérte a nőknek az orvosi és gyógyszerészi pályán történő alkalmazását. A miniszter teljes mértékben egyetértett a javaslattal. Így a január 31-i képviselőházi ülésen kijelentette: teljesen tisztában van azzal, hogy a gyermek-, nőorvosi és gyógyszerész pályára célszerű lenne a nők kiképzéséről gondoskodni, továbbá, hogy itt az ideje annak, hogy ezekkel a kérdésekkel komolyabban foglalkozzunk.

Berzeviczy Albert államtitkár sem késett örömmel üdvözölni a felmerült eszme felszínre hozatalát. A vallás és közoktatásügyi miniszter 1895. február 14-én 65.712. számon átíratott intézett a Budapesti Tudományegyetem és a Kolozsvári Tudományegyetem tanácsához, szakvélemények céljából. Az átiratokhoz hasonlóan a miniszter 1895. március 10-én a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület elnökségét is egy szakvélemény közlésére kérte fel. Ezzel nehéz döntés elé állította az egyetemi tanácsot és a gyógyszerészek szakmai képviseletét, mert a válaszukkal az orvos, tanár és a gyógyszerészképzés fejlődésének további útját is meg kellett határozniuk.

A Budapesti Tudományegyetem Orvosi Kara 1895. április 2-án tartott ülésén Fodor József rektor elnöklete mellett úgy döntött, hogy a nők – a megfelelő előképzettség megszerzése után –alkalmasak lehetnek egyetemi tanulmányok végzésére, de a hazai viszonyok közt nincs szükség arra, orvosnőket és gyógyszerésznőket képezzenek. Ezzel egyértelműen állást foglaltak a nők orvosi és gyógyszerészi pályára bocsátása ellen.

A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület (...) vezetőségi tagjai (...) véleményüket argumentumokban adták meg:
- a nők fizikai gyengesége, anatómiai és fiziológiai sajátosságai,
- erkölcsi aggályok (férfiakkal való együttlét, férfi nemibe-tegek ellátása),
- kimerültség, bágyadtság esetén veszélyeztet a mérgekkel való foglalkozás,
- a recepttitok megőrzésére csak kevesen lennének képesek,
- csökkenne a pálya tekintélye, sokan csak a szép gyógyszerésznő miatt keresnék fel a gyógyszertárat. Ez lealacsonyítaná a patikát a kávéház, vagy a cukrászda szintjére,
- a gyógyszertári munka elvonná a nőt az "igazi hivatásától" ... – olvasható Szmodits László tanulmányában, ami innen tölthető le.

hirdetés

cimkék

Kapcsolódó fájlok

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés