hirdetés
hirdetés

Botz Lajos a paradigmaváltásról

Botz Lajossal, a Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karának dékánjával szakképzésről, kutatásról, informatikáról és persze a diákokról beszélgetett a MarketingPirula.

hirdetés

A kórházi gyógyszerészek rálátnak arra, hogyan gondozzák a betegeket a patikában?

Nem, vagy inkább nem elegendő mélységgel. Amikor a beteg a kórházba kerül, olyan mintha kilépne a korábbi életéből, és aztán amikor hazamegy, visszakerül oda. Hogy milyen volt a terápiás előélete, volt-e gyógyszerelése, eseménye, arról esetleg valami beszivároghat a kórházba a gyógyszerészhez, de a teljes gyógyszerelési előélete nem tárul fel. Ez részben dokumentálási hiányosság. Vannak országok, ahol ezt jól csinálják, ott akár 60 évre visszamenőleg is rá lehet látni az adatokra. Például a kórházi gyógyszerészetekben egy jó feladat vagy feladatkör lehetne a teljes és pontos gyógyszerelési anamnézis regisztrálása.

Milyen haszna lenne annak, ha kiterjedne a kórházi gyógyszerelésre is az e-térben, a központi adatbázisban való rögzítés?

Óriási. Jelen állapotában, amikor nem lehet adatszintű keresést folytatni, nem sok haszna van az egésznek. Egyelőre PDF-állományokat gyűjt a rendszer. Gyakorlatilag, épp úgy, mint a papíralapú dokumentációban, lapozgatással kell az adatokra rákeresni.

Az e-tér használata mikor terjedhet ki a kórházi gyógyszerészetre is? 

Szívesen vennénk, magunk is szorgalmazzuk. Dehogy erre mikor kerülhet sor, azt nem tudom, nem rajtunk múlik.

Oktat és kutat, számtalan szeletét látja a szakmának. Miket lát a legperspektivikusabb területeknek, amelyekbe ma érdemes a hallgatóknak magukat beásni?

Szinte bármibe, ami csak kapcsolatos lehet az informatikával, mesterséges intelligenciával, a robotikával, a valós-életbeli adatelemzéssel, vagy a digitalizált egészségüggyel, esetleg a farmakogenetikával. Ez utóbbira az egyetemen indítottunk körülbelül 10 éve egy kutatási projektet, hogy az egyéni gyógyszerválasztásnál, a gyógyszeradag beállításánál figyelembe tudjuk venni a genetikai különbözőségeket. Azt gondoltuk, ha ezt jobban megértjük, akkor javítani tudunk a terápián. Kiderült azonban, hogy ennek ismeretében sem sikerült gyorsan megváltani a világot. Ha az elképzelésünk nem is igazolódott máról holnapra, jobban megértettük a farmakogenetika működését, gyakorlati lehetőségeit. Megváltoztak a gyógyszerek, de más szempontból is épp egy paradigmaváltás közben vagyunk. Voltak a kis molekulák, átmegyünk a nagy molekulákra, a biológiai szerekre, amik minden tekintetben más tulajdonságúak, mint az eddigi készítmények. Csak egy példát mondok erre: az egyik tudományos diákköri hallgatónk azt vizsgálta, megértik-e a betegek azt, hogyan kellene tárolniuk ezeket a szereket. Ezek nagyon drága gyógyszerek, s például az állandó tárolási hőmérséklet is fontos feltétele a hatásnak. Tehát nem mindegy, hogy mennyi időre vette ki azt valaki a hűtőből. Ha kinn hagyja megromlik, akár a húsleves, ami bizonyos értelemben szintén „biológiai hatóanyag.” A hallgatónk a gyógyszer-hőmérséklet ingadozásának mérésére alkalmas csipet rakott a hűtve tárolandó biológiai készítmények dobozába. Arra kértük az ilyen terápiában részesülő betegeket, hozzák vissza a gyógyszerük dobozát, amikor a következő adagjukért jönnek ismét a klinikára. Az derült ki, hogy egyes betegek minden egyes alkalommal, amikor alkalmazniuk kellett a készítményt, a teljes dobozt kivették a hűtőszekrényükből, a beadás előtt szobahőmérsékleten tartották, majd kivettek belőle egyet, hogy azt beadják, és a többit visszarakták a hűtőbe. Ebből is az vált nyilvánvalóvá, hogy mekkora jelentősége van a képzésben a kommunikációnak, a helytálló betegtanácsadásnak. A mi intézetünkben a gyakorlatban felmerülő problémákból nőnek ki azok a témák, amelyeknek érdemes alaposabban utánanézni, és kutatási témaként feldolgozni őket.

A teljes interjút a MarketingPirula közli.

(forrás: Marketing Pirula)
hirdetés
Olvasói vélemény: 10,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés